Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Erdélyi József: Terepi kerámiarestaurálás a Gomolaván
és igy az edény vagy teljes egészében vagy részben ki- egészithetővé válhat. A jó megfigyelőképességen múlik, hogy a néha napokkal később előkerülő anyagból is ki tudjuk válogatni az odaillő darabot. A terepi restaurálás elsődleges szempontja az, hogy csak akkor rekonstruálhatunk egy edényt, ha annak alakjára a megmaradt és összeragasztott részekből teljes biztonsággal következtethetünk. A kiegészítés célja lehet az is, hogy a megmaradt és összeragasztott töredékek állagát biztosítsuk. Egyes esetekben azért, hogy az edényeknek meglegyen a statikai szilárdsága, a belső felületeket gipszpakolással erősítjük. Restaurálásra jő minőségű, szitált alabástromgipszet alkalmazunk. A kis lyukak pótlásához alátétként, a nagyobb hiányok kiegészítésénél a negativ forma levételére zsíros gölöncséragyagot használunk. Az alátétekhez az anyagot kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk, majd a hiányzó felületnél valamivel nagyobbra szabjuk. A hiányzó részeket határoló felületeket jól benedvesitjük, majd az előkészített agyag alátéteket is megnedvesitjük, a megfelelő helyre felragasztjuk, és az edény alakjától függően formáljuk. Előnyösebb, ha az alátéteket belülről helyezzük fel, mert később kívülről könnyebben munkálhatjuk meg a kiegészített felületeket. Abban az esetben, ha az edény felülete nem sima (pl. barbotindiszes, benyomkodott díszítésű vagy seprüzött felületű), akkor kívülre helyezzük az elkészített agyag- negativot, s ezáltal elkerüljük, hogy a bonyolult felületet a gipsszel való kiegészítés után kelljen megmunkálni. Kerámiarestaurálás- 135
