Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)
Erdélyi József: Terepi kerámiarestaurálás a Gomolaván
Kerámiarestaurálás utján juthat csak he. Hogy ezt elkerüljük, a lehető legrövidebb ideig savazzuk a kerámiát. Azokból a rétegekből származó kerámiát, amelyekből a mészbetétes diszitésü edények várhatók (Gomolava III b és c - kosztoláci és vucedoli kerámia) előzetesen átválogatjuk, és a mészbetétes darabokat elkülönítjük. Ezeket a továbbiakban csak vizzel és mechanikusan tisztítjuk. Savazás után vizben áztatjuk a kerámiát, majd puha műanyag kefével tisztítjuk tovább, A mosóvizet többször cserélve addig áztatjuk az anyagot, amig savmentes nem lesz. Jó idő esetén a szabad ég alatt, esőben pedig fémlapot helyezve a keret alá, és ezt a lapot propán-bután- gázos égőkkel melegítve szárítjuk meg a cserepeket. A száritó kereteket a terepről begyűjtött és megtisztított kerámiaanyaggal olyan sorrendbe rakjuk, ami megfelel a terepen elfoglalt helyzetének - vagyis a szelvényszámok szerint. így a terepen egymás mellett lévő anyag itt is egymás mellé kerül, és ez a darabok ösz- szekeresését nagyban megkönnyíti. Ezzel csökkentjük annak lehetőségét, hogy az azonos edényhez tartozó darabok elkallódjanak, hiszen egyszerre 16x16 méteres felületről és kb. 30 cm vastag rétegből származó kerámia van előttünk a száritó bakokon. A következő munkafázis a válogatás. Célja az, hogy az anyagot edényrészek (perem, fül, fenék stb.) anyagi minőség és szin szerint csoportosítsuk. A hasonló megjelenésű (vastagságú, anyagú, görbületü) töredékeket, amelyekről feltételezzük, hogy egy edényhez tartoznak, kiválogatjuk, és a darabokat megkíséreljük összeilleszteni. Ha összeillenek, 0H0 ragasztóval (Hemijska Industri- ja, BALKAN, Belgrád) összeragasztjuk. A ragasztandó fe- 133 -
