Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról

Harmadik módszeré a már régóta ismert cementálás. Ennek két változatát alkalmazta. Az egyikben nátrium- nitráttal és kénsavval végezte a cementálást. A folya­mat során az ezüstből ezüst-nitrát keletkezett, amelyet aluminátos szilikátos adalékkal töltött meg. A másik változatban az aranyiinomitó por az aluminátos sziliká­tos adalékon kivül nátrium-kloridot tartalmazott és az ezüst ezüst-kloriddá alakult át. Ez utóbbi volt a leg­régibb aranyiinomitó módszer. Agricola még sokféle cementálást ir le, de ezek mind a második és harmadik alapvető eljárás kombinálá­sából jöttek létre. Ha csak az alkimisták és iparosok szűkszavú és ho­mályos leírásából kellene megeleveníteni a középkori aranyfinomitást, akkor néhány módszer néha bizonytalan kémiai leirásán túl nemigen lehetne jutni. Szerencsére fennmaradt egy magyar aranyiinomitó mesternek, név sze­rint Debreczeni Lászlónak Aranyiinomitó könyve, amelyet Pir.ály Henrik ismertetett az Erdélyi Múzeumi Egylet Év­PQ könyvének 1868-as évfolyamában. Debreczeni mester az eljárás pontos leirásán túl részletesen tárgyalja a középkori aranybányászat és aranyfeldolgozás viszonyait is. Magyarországon akkori­ban szabad volt a nyersarannyal folytatott kereskede­lem. Já&igmond kipál-y az ötvösség erőteljes fellendülé­se és a nagy arany fogyasztás- miatt úgy,an megtiltotta az arany külföldre való kivitelét, saját használatára azon­■50 bari mindenki vehetett aranyat. Az arany útja az arany- finomitó házig a következő volt. Az aranymosók a kimo­sott aranyat elvitték a"civishez", aki az aranyat előbb finomította, majd továbbadta a kamarának. A finomitás ab­ból állott, hogy kupellálással a rezet és az egyéb szeny­Az aranyiinomitásról 112

Next

/
Thumbnails
Contents