Múzeumi műtárgyvédelem 2., 1975 (Múzeumi Restaurátor És Módszertani Központ)

Szabó Zoltán: Az aranyfinomításról

nyezőket eltávolította, és az igy nyert arany-ezüst ötvözetet vitte beváltani. A kamara megbízottja minden egyes darabot gondosan lemért , és megállapította aranytartalmukat. Ez az utébbi művelet úgy történt, hogy egy finom textúraju kemény kövön dörzsölték végig az ismeretlen összetételű ötvözetet. Ezután vonásokat húztak ismert összetételű aranyötvözetekből készült próbatükkel, majd összehasonlították a vonalakat és megállapították, hogy melyik próbatü vonáséhoz hasonlít legjobban az ismeretlen összetételű anyaggal húzott vonal. Az eljárás nagy aranytartalom esetén kb. 1,5 százalékos pontossá- gu. A lebreczeni László által leirt prőbatü-sorozat 12 karátostól félkarátonként 23 és fél karátosig terjedt, tehát összesen 2,1 százalékonként ugrott. Ennél finomabb beosztás is elérhető lett volna. A szerző szerint az emberek számtanban való járatlansága miatt nem lehetett az eljárást finomítani, mert nem tudtak volna bánni a bonyolultabb törtekkel. Miután az ötvözet aranytartalmát megállapították, kifizették a beváltét, az összegyűjtött fémet pedig nagyobb, de 66 márkát (kb. 15,43 kg) meg nem haladó mennyiségenként finomították.

A finomított aranyból - amelynek pontosan 23 és fél karátosnak kellett lenni - pénzt vertek. Mivel a kibocsátott pénz súlyára és aranytartalmára nagyon ügyeltek, az aranytartalom pontos beállítása igen lényeges volt. Mivel a tisztitás csak nagy ritkán sikerülhetett éppen 23 és fél karátosra, ezért a tisztított aranyat szükség szerint ennél kevesebb vagy több karátos aranynyal olvasztották össze, hogy végül pontosan 23 és fél karátos aranyat kapjanak.

Nemcsak a kincstár által veretett pénzeknél, de az iparművészeti tárgyaknál is fontos volt az aranytartaAz aranyiinomitásról- 113