Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
Fémkorrózió általános elméleti rész A fémek korszerű állagvédelmének elsajátításához feltétlenül ismerni kell a fémeket pusztitó jelenségeket, amiket ma összefoglaló néven fémkorróziónak nevezünk. A korrózió a fémek felületéről kiinduló, nem kivánatos átalakulás, amely minden esetben a fém és a közvetlen környezet kölcsönhatásaként jön létre. A fémek pusztulásai okozó korrózió lehet kémiai és elektrokémiai folyamat. Annak ellenére, hogy a fémek korróziójának lefolyása, megjelenési formája igen sokféle, az okát csaknem minden esetben abban kereshetjük, hogy a korrózióra hajlamos fémek a természetben különféle kémiai vegyüle- tek formájában fordulnak elő és ezekből a vegyületekből energia-befektetéssel alakítja át az ember szinfémmé. A fémes, energiában dusabb állapotból az energiában szegényebb állapotba való visszaalakulást nevezzük általában korróziónak A legtöbb szakkönyv a korrózós folyamatok keretén belül megkülönbözteti az oxidációs folyamatokat és ezeket külön tárgyalja (0,0. I ). Levegőn, vagyis oxigén jelenlétében minden alapfém oxidálódik. A fém felületén az oxigénatomok beépülnek a fémrácsba és fémoxidból álló film képződik. Az oxigénatomok további terjedése a fém belsejébe a kialakult oxidfilm jellegétől, vastagságától, az oxigénatomok behatolásának sebességétől függ. A fémek felületi oxidációja magasabb hőmérsékleten fokozódik, aminek magyarázata, hogy az oxigénatomok diffuziósebessége megnövekszik a hőmérséklet emelkedésével. A fémek felületén kialakult oxidréteg vastagságától függően többé vagy kevésbé megváltoztathatja a fém megjelenését. A nemesfémek - arany, ezüst - felületén is képződik egészen vékony felületi oxidhártya, de ezt szabadszemmel nem minden esetben lehet észrevenni. Ezt a fémátalakulást még nem nevezzük korróziónak, hiszen nagyon sok esetben az éppen meggátolja a fém felületének további átalakulását Ahhoz, hogy az oxidréteg védelmet nyújtson a fémnek a további környezeti hatás ellen, stabilnak pórusmentesnek, a felülethez jól tapadónak kell lennie. Más szavakkal olyan sajátságokkal kell rendelkeznie, amelyek megakadályozzák a képződött oxidhártya oldható-
