Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)
Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme
- 24 »agái Korróziv közegben. A fémek tehát annál ellenállóbbak a korrózióval szemben - amit a tudományos terminológiában passzivitásnak nevezzünk - minél jobban érvényesül a két alapvető tulajdonság, nevezetesen a képződött oxidhártya stabilitása és oldhatatlansága. Ha a fém és a külső környezet kölcsönhatásának termékei a fémen maradnak, akkor kialakul a védőréteg, amely bizonyos vastagságot elérve csökkenti a diffúziót. Nem kell azonban azt hinni, hogy a védőhatás annál jobb, minél vastagabb a védőréteg. A védőrétegnek ugyanis feltétlenül szilárdan kell tapadnia a fém felületéhez; a tapadás ellen hatnak azonban azok a feszítőerők, amelyek a vastagabb rétegben minden esetben fellépnek. A feszitő erőle jelenlétéi megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy a fémoxidnak a fémmel érintkező első kristályrács sikjában levő atomjai még a fém kristályrácsával is érintkezésben vannak és ennek következtében a fémoxid kristályrácsa eltorzul. Az eltorzult és a torzulásmentes rács-sikok között feszülés jön létre, amely igyekszik ezt a kialakult réteget elválasztani a fémtől. A vékony oxidréteg esetében ez a feszülés kicsi és alig csökkenti a réteg tapadását a fémhez. Ha azonban a réteg megvastagodik, akkor a kialakult feszültség is megnövekszik és legyőzi a fém és az oxid közötti adhéziót - tapadást - ami az oxidréteg lepat- togzásához vezet. Vannak fémek, amelyeknek felületén levegővel érintkezve olyan oxidhártya alakul ki, hogy a képződött réteg a szokásos körülmények között, - szobahőmérsékleten és átlag nedvességtartalom esetén - a fém további átalakulását megakadályozza. Az ilyen fémek csak erősebb agresszív hatásra mutatnak komoly korróziót. Múzeumi területen leggyakrabban előforduló és már Ismertetett hat alapfém közül ilyen, levegőn kialakult, védő oxidrétege az ónnak, az ólomnak és bizonyos körülmények között az ezüstnek van. A réz és ötvözetei, de még inkább a vas és ötvözetei felületén kialakult oxidréteg légköri nedvesség hatására hidratálódik, fémhidroxidok képződnek, amelyeket már korrózióterméknek tekintünk. E megállapításokat feltétlenül figyelembe kell venni a múzeumi fémtárgyak állagvédelmi eljárásainak kialakítása során és a későbbiekben még visszatérünk ezekre. A fémek felületén lejátszódó korróziós folyamatokat két főcsoportba oszthatjuk: kémiai korrózió elektrokémiai korrózió
