Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Szabó Zoltán: Húsvéti tojások konzerválása

- 174 pontra, tehát szükségszerűen az erjesztőfolyadék szintje alá kerül.

b/ Ha a tojás tartalma összeszáradt, de nincs a falhoz tapadva vagy ha a tojás friss gyűjtésű, akkor olyan helyen kell fúrni, ahol nincsen minta, illetve nagyobb kiterjedésű festetten vagy egyszinüen festett folt van.

2, / A tojás festékének befedése

A tojások felületét vékony rétegben szilikonzsirral vonjuk be. Különösen ügyeljünk arra, hogy a lyuk közvetlen közelében a szilikonzsir réteg egyenletes és folytonos legyen.

A szilikonzsirral történő bevonásra azért van szükség, mert a melegedés és gázfejlődés során esetleg kihabzó erjesztő lé a festékrétegre juthat. Ez esetben az már néhány másodperces érintkezés során is oldja a növényi eredetű szerves festékeket.

3. / A karbamidos oldat betöltése és a tojás lazitott belsejének eltávolítása

A védőbevonattal ellátott tojásokba annak nagyságától függően 15-25 ml 6 mólos karbamid- oldatot fecskendezünk (1 liter vizben 360 g karbamidot oldunk). Ügyeljünk arra, hogy a tojást csak 3/4 részig töltsük fel az oldattal.

Az oldatot injekciós tiibe felszíva juttassuk a tojás belsejébe. Ha a tojás belseje az idők folyamán még nem száradt ki, hanem lágy, igyekezzünk a belső hártyát átszurva a lágy belső részbe fecskendezni az oldatot. Ilyen esetben az oldat és a belső rész érintkezése intenzivebb, tehát az oldás gyorsabb lesz.

Célszerű a tojásokat - a fúrás helyét befogva - néhányszor felrázni. Miután 2 napig álltak szobahőmérsékleten, megkísérelhetjük a tojások kiürítését. Ezt ugyanazzal az injekciós- tűvel végezzük, ameUyel az oldatot a tojásba juttattuk. A kellően nem diszpergálódott nagyobb darabok és a tojás belsc? hártyájának belső cafatai időnként eltömhetik a tüt, amit i- lyénkor teljes szivás közben huzunk ki: igy többnyire sikerül az akadályozó hártyadarabokat is kihúzni.