Múzeumi műtárgyvédelem 1., 1970 (Központi Múzeumi Igazgatóság Muzeológiai Technológiai Osztály)

Schlager Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme

- 107 ziót, ezért huzamosabb mosás után is adszorbeálődva maradnak az oldható klórvegyületek a rozsda felületén. Ha az ilyen tárgyat vizbe helyezzük és elektromos áramkört hozunk létre körülötte, elérhetjük, hogy a hidratálódott vegyületek az áram hatására távozzanak a rozsdatömegből. A klórtartalmú sók ugyanis disszociálva pozitív töltésű kationokká és negativ töltésű anionokká esnek szét. A negativ töltésű anionokat a pozitivabb potenciálú anód vonzza, ezért ezek az anódnak kapcsolt fém környezetében tömörülnek.

Az áramkör létrehozásához gondoskodnunk kell megfelelő elektródokról, elektrolitról - a- mi ebben az esetben viz vágj- hig lugoldat - és megfelelő feszültséget biztositó egyenirá- nyu külső áramforrásról. Az elektrolitban a két elektródot félig áteresztő fallal - pl. celofánhártyával - választjuk el. Az egyik elektród a tárgy: ha azonban a tárgy olyan rossz állapotban van,hogy szinfémet nem tartalmaz, vagy szinfém-részéhez nem lehet hozzájutni, fémdrótból készült kosárba helyezzük a kezelendő darabot és a fémkosarat tekintjük katód elektródnak. A másik elektródnak az ólomlemez a legmegfelelőbb, mert igy az elektrózis alatt nem rakódnak a tisztítandó tárgy felületére vízben oldhatatlan sórárakódá- sok.

Hasonló eljárást ismertet Mazanetz idézett könyvében , valamint Bércé 1955-ben

(Z0) (la)

megjelent cikkében. Utóbbi alkalmazta először az ólom anódot és a féligáteresztő hártyát

a két elektród között. Ersfeld ^^Németországban, Organ Angliában a British Museum

laboratóriumában alkalmaznak hasonló eljárást. Cupr - Pelikán ezt a módszert átvéve

(35)

tovább fejleszti és könyvében részletesen ismerteti kivitelezését.

Az eredeti módszer hiányosságaként megemlítik, hogy az ólomanód idővel elszennyeződik (azt tisztogatni kell), azonkívül az anódfolyamat következtében jelentős mértékben oldatba is megy. Az eljárást módosítják: az anódteret úgy alakítják ki, hogy körülötte tömörülő, aktiv folyamatot előidéző anionok kényszerítve legyenek anioncserélő oszlopon áthaladni. (Az ioncserélők működéséről már részletesen megemlékeztünk). Ha tehát az anioncserélőt regeneráljuk, azaz hidroxil ciklusba visszük, az az oldatból a disszociált anionokat - jelen esetben a kloridokat - megköti és helyette hidroxil ionokat bocsát oldatba.

Az eljárás a következő: A kezelendő tárgyat helyezhetjük vasdrótból készült szitába. Az a- nódot úgy képezzük ki,hogy az ólomlemezt alul nyitott üveghengerbe tesszük. Az üveghenger alját nylon szitaszövettel kötjük le. A nylon szitaszövet fölé egy réteg üveggyapotot,