Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

középiskola. Ezen iskolák célja és feladata szakjukban képzett iparosok, illetve gazdászok nevelése. Az első pillanatban úgy tetszik, hogy ezek az iskolák kitűnően oldják meg éppen a zsidó ifjúság átképzésének feladatát, a fizikai munkán alapuló gyakorlati életpályára való nevelést. Nem kell mást tenni, mint zsidó gimnáziumunk felső tagozatát valamelyik előbb említett ipari középiskolává átalakítani. Ez az elgondolás a legegyszerűbb, a legtermészetesebb, minden készen van hozzá, a pesti Izr. Hitközség meg is valósította. Előre kell azonban bocsájtani, hogy a mi gimnáziumunk ily átalakítása nagy nehézségekbe ütközik, sőt elvileg is meggondolásra késztet.. A fentemlített ipari középiskolák a keresztény ifjúság érdekeit szolgálják, az ő jövőjükhöz vannak szabva. Tizennégy milliós Magyarország az ő hátterük, elhelyezkedési síkúk, a mi zsidó ifjúságunk nem számolhat ilyen lehetőségekkel. Azonkívül a mi forrongó korunkban, mely éppen mi elénk, zsidók elé, máról holnapra áthághatatlan sorompókat állít, magabiztos, mozgékony, tisztaszemű, figyelő, erős, munkabíró emberekre van szükség, akik nem vesztik el fejüket akkor sem, ha gazdasági környezetük hirtelen megváltozik, és új feladatok elé kerülnek. A mi zsidó ifjúságunknak a testi munkát kell megismernie és megszoknia, hogy ha „arcának verejtékével" kell kiharcolnia kenyerét, arra is meg legyen edzve. Az ipari középiskola művezetőket, műhelyfőnököket, műszaki tiszteket nevel, akik a fizikai, a testi munkás fölött állnak, ezekkel és a gépekkel rendelkeznek. A zsidó ifjúságnak magának kell dolgoznia, tudni és bírni a munkát egyszerű kéziszerszámokkal, vagy a gép mellett. Meggondolásra késztet egy másik aggodalom. Évente ugyanabban a szakmában kiképzett zsidó művezetők egyre növekvő csoportja nem fog-e ugyanolyan numerus clausust, illetve teljes elzárást eredményezni ezen a pályán, mint a zsidó diplomások az ügyvédin, vagy orvosin ? Talán helyesebb, ha ahelyett, hogy minden évben egyforma beállítottságú embereket nevelnénk, olyan ifjúságot bocsájtanánk ki középiskoláinkból, melynek egy része egyetemen képezi magát tovább, más része csakhamar specializálja magát valamely műhelyben, asztalosi, lakatosi, elektrotechnikai, vagy más munkában, aszerint, hogy képességei milyen irányba viszik, de főleg, hogy hol tud felszívódni, a hullámzó gazdasági élet mely tere nyílik meg előtte. Nem adhatjuk fel teljesen iskolánk gimnáziumi jellegét azért sem, mert vannak elég szép számmal olyan tanulóink, akik tehetségük, valamely tárgyban való búvárkodásuk folytán különöskép alkalmasak arra, hogy tanulmányaikat hazai, vagy külföldi, főleg palesztinai egyetemen folytassák. Ha a gyermek nagyon érzékeny lelkű, tudományos hajlamú, könyveket bújó, vagy csak szervezetileg törékeny, a cselekvésben ön7