Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

sák. Jellemzően írja egyik neves amerikai pedagógus: „Ma már az Egyesült Államokban senki sem vonja kétségbe a mühelyi nevelés hatását, hasznát és szükségességét. Mellette szól az élet, a valóság. Az amerikai kultúra ettó'l az újabb nevelési szellemtől áthatva nagyobb fejlődést mutat az utolsó évtizedekben, mint azelőtt századok alatt." Nézzük most már, mi a helyzet a mi középiskoláinkban. Az 1934. XI. t. c. I. fejezete szerint: „A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, a magyar nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltséghez juttassa s az egyetemi és más főiskolai tanulmányokra képessé tegye." Ennek megfelelően bizony kevés tér és lehetőség jut arra, hogy a tanulót gyakorlati munkára neveljük. Az elemi iskolában aránylag mégis munkához szokott, alkotásban kielégülő dolgos kezek nem találnak alkalmat további munkálkodásra. Néhány geometriai test ragasztása, ez is csak az alsó osztályokban, fizikai és kémiai gyakorlatok, melyek nem kötelezőek, heti két rajz óra az alsó osztályokban, mondhatnánk minden, amit a meglévő keretek között felhasználhatunk. A tanuló ezeket a lehetőségeket is csak kezdetben használja fel, később elszokik mindennemű kézimunkától. Ilyen középiskolában tölt nyolc esztendőt a zsidó tanulóifjúság jelentős része és bár általános műveltséget nyer, szellemi nevelést főiskolai tanulmányokra jogosító érettségi bizonyítványt kap, nem veheti hasznát fáradozásainak, a numerus clausus, a zsidótörvények lezártak előtte minden továbbvezető utat. Más téren viszont nem próbálkozik, mert nincs önbizalma, nem ismeri a „munkát". Mióta a gyáripar majdnem egészen tönkre tette a háziipart, a munka magas falak mögé húzódott, és sok tekintetben eltűnt az ifjúság szeme elől. A munka olyan külön világgá lett, melybe csak nagyon ritkán pillanthat be, a munka a mi ifjúságunk számára terra incognita, és a legkisebb házimunkát — biztosítékjavítás, késreszelés, kalapács, harapófogó használata stb. is elutasítja magától, nem úrhatnámságból, hanem bátortalanságból. Zsidó felelős tényezőink előtt a probléma nem új, évek óta látják a kikerülő érettségizett zsidó ifjúság vergődését. Már megérlelődött bennük a gondolat, hogy a zsidó gimnáziumot át kell alakítani olyan iskolává, mely a fizikai munkára való nevelés által bármilyen változó viszonyok között is hathatósabban biztosítja az ifjúság elhelyezkedését. A zsidó-törvényekkel, a zsidó ifjúság kiszorításával egyidőben, sőt ennek szerves kiegészítőjeként megy végbe a keresztény ifjúság átképzése, gyakorlati pályákra való terelése, a köztisztviselő helyébe a keresztény vállalkozó típus megteremtése. Ennek érdekében a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nagy iskolareformokat hajtott végre. Fiúk részére új, gyakorlati pályákra nevelő iskolatípusokat hozott létre, melyek a következők: gépipari középiskola, vegyi-ipari középiskola, mezőgazdasági 6