Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

Ifjúságunk gyakorlati nevelése Billifzer Aladár r. tanár előadása az 1941. szeptember 28-án tartott szülői értekezleten Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Európa háborús feszültségben izzik, a pusztító események egymást kergetik, senki sem tudja, mit hoz a holnap. Es mi mégis azért jövünk össze, hogy nevelésünk átalakításáról, egy természeténél fogva hosszantartó munkáról elmélkedjünk. Az első pillanatban nem látszik időszerűnek előadásom tárgya, de azzá válik annak a szomorú ténynek a beismerésével, hogy még soha ilyen kényszerítő módon nem meredt elénk a nevelés céljának kérdése, soha ennyire nem ingott meg az intellektuális pályákba vetett hitünk és hagyományos pályaértékelésünk, mint éppen napjaink gyorsan pergő eseményei közepette. Azonban e kapkodó, forrongó időkben sem térhetünk ki a gyermekeink iránti súlyos felelősség alól, a változott viszonyok között is jól meggondoltan kell döntenünk jövőjükről. Az Önök gyermek- és ifjúkorában, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, sokkal kisebb gondot jelentett a pályaválasztás. Az üzleti vállalkozás még érvényesülési lehetőséget kínált, a gazdasági élet finoman tagolt szervezetében még könnyedén felszívódtak gyors észjárású kereskedőink és tehetséges diplomásaink. Igaz, hogy már akkor is kezdetét vette a társadalmi rétegeződés eltolódása, de aránylag kis méreteket öltve, lassú ütemével csak felületesen érintette a zsidóságot, melynek egészségtelen, a reakció csíráit hordó gazdasági elhelyezkedése még nem került oly végzetesen felszínre, amennyire azt a ma nyomása elénk tárja. Lássuk csak néhány szóban, mi is a mi helyünk a mai gazdasági rendben, melynek sorsunk és gyermekeink sorsának irányításában oly döntő jelentősége van. A zsidóságnak a gazdasági élet egyes területein való megoszlását érdekes képpel világítja meg Arthur Ruppin, a legnagyobb zsidó nemzetgazdász és szociológus és magyarázatát adja a kétezer év óta megmegújuló zsidó válságnak. Ruppin találó hasonlata szerint egy egészséges társadalom gazdasági strukturája egy, az alaplapján biztosan nyugvó gúlához hasonlít. A széles alapot képezi a fizikai munkások nagy osztálya, a földművesek és iparosok alkotó nagy tömege. Erre a biztos alapra rétegeződik elsősorban a kereskedőknek már jóval kisebb csoportja, majd e fölé a hivatalnokok, tisztviselők és diplomások úgynevezett középosztálya és legvégül mindezek fölött, a gúla csúcsán a kevés tőkepénzes. így fest egy egészséges nép gazdasági keresztmetszete, de nem a zsidóságé. Hiába keresnénk akár Magyarországon is, a zsidó