Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

iparosok, avagy gyári munkások tömegét. Még kevésbbé találnók a földművesek, általában a zsidó fizikai munkások fundamentális csoportját. A zsidóság többsége szabad pályákon helyezkedett el, kispolgárok és középosztálybeliek, érvényesültek mint diplomások, kereskedők és tőkések. Ez a réteg szélesebb a fizikai munkások osztályánál, a zsidóság gazdasági gúlája fel van fordítva, csúcsán áll és e bizonytalan egyensúlyi helyzetben inog, bármely percben oldalra dől, és akkor előttünk a zsidóság krízise. Ez történt most a magyar zsidósággal. Sok évtizeden át aránylag biztosan állt a magyar zsidóság felfordított gúlája a keresztények egészséges rétegeződést mutató gúlája mellett, sőt arra támaszkodva. Ma azonban a keresztény középosztály és a kispolgári rétegek térhódítása nő, a gazdasági élet minden hadállását meg akarják szállni, a zsidóság által elfoglalt teret ki akarják sajátítani. A magyar zsidóságot alapjaiban rázkódtatta meg két zsidótörvény, gazdasági gúlája eldőlt, talaját vesztette és így lejtőre került egy szerencsétlen zsidó tömeg. íme bekövetkezett, amit előre kellett volna látnunk. Származásunk miatt kiszorítanak bennünket a megélhetés eddigi lehetőségeiből és ez az egzisztenciavesztés azért oly szomorú, mert hiányzik a zsidó fizikai munkások széles tömege, melyben a munkanélkülivé lettek felszívódhatnának. Azonban fel kell tételeznünk, hogy a felelős tényezők nem akarhatják sok százezer polgárnak éhenhalását, a kérdést sem oldja meg az üres tarisznyával való kivándorlás, még kevésbbé lehet az új munkanélkülieket a többiek szintén fogyó vagyonára bízni. Az egyetlen segítő megoldás — Ruppín hasonlatával szólva — megteremteni a gúla alapját, a zsidó fizikai munkások tömegét. Ezt a célt, a zsidóság gazdasági megalapozását kell, hogy szolgálja ifjúságunk gyakorlati nevelése, melynek szimbóluma a jövőben a diploma mellett a szerszám, jelszava pedig: „nem érvényesülni, élni akarunk!" Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Világosan áll előttünk annak felismerése, hogy iskolánk pedagógiai alapjainak a megváltozott időkhöz kell alkalmazkodniok, azonban nevelésünk gyakorlatibbá tételében még nagy nehézségeket kell legyőznünk. Valahol olvastam, hogy Heine áthaladva egy kórház előtt, melyre „Szegény zsidók kórháza" volt felírva, így sóhajtott fel: „Te jó Isten, lehet-e valami ennél is borzasztóbb? Szegény is, kórház is, és ezenfelül még zsidó is." így állunk a zsidó ifjúság nevelési problémájával is. Ebben a mindent elmerüléssel fenyegető háborús világban nem könnyű dolog megoldani általában az ifjúság problémáit, de sokszorta nehezebb a zsidó ifjúságét, és mennyi sok akadályt kell elhárítanunk a zsidó ifjúság gyakorlati munkára nevelésének útjából. Nehéz a zsidó ifjúság gyakorlati nevelése, mert szegény a zsidó társadalom. Nem áll mögöttünk állami kincstár, az áldozatkész zsidó 4