Zsidó gimnázium, Munkács, 1941

néhány szempontból nyerjenek betekintést azokba a nehézségekbe, melyekkel mindjárt az elején kell megbirkóznunk, és ha az év folyamán nem sikerül mindenben elérnünk a várakozást, ezt megértéssel fogadják. Az eredmények megítélésénél méltóztassanak mérlegelni egy fontos tényt, azt a rövid munkaidó't, mely a gyermeknek a felsorolt mesterségek megismeréséhez rendelkezésére áll. Heti két óra október elejétó'l május végéig a szünnapok tekintetbevételével a legderűlátóbb számítások szerint sem tesz ki többet 50—56 munkaóránál, ami, tíz órás napi átlagot véve, egyheti munkaidő. És most bátran kérdem, mit mutat fel egy három évre szerződtetett inas munkábalépésének első hetében ? De nem kell folytatnom a példát, mindannyiunk előtt világos, mit jelent az, ha a gyermek megfelelő szakemberek útmutatása mellett célszerűen megválogatott pedagógiai módszerrel sajátít el valamely mesterséget. Egy dolgot azonban nem szabad felednünk. Minden tervünk illuzórikussá, minden fáradozásunk meddővé válik a szülők támogatása, munkánk felkarolása nélkül. Ugyanis a munkában való részvétel nem kötelező, csak az Önök segítségével érhetjük el, hogy gyermekük bekapcsolódjék a műhelymunkába, átérezze a szerszámkezelés elsajátításának szükségét, és hajlandó legyen szabad idejének egy részét erre áldozni. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A sivár gazdasági jelen és a kilátástalannak mutatkozó diplomás jövő nem az egyedüli okok a gyakorlati nevelés felkarolására. A fizikai munka megkedvelése nemcsak az elhelyezkedés szempontjából fontos, hanem a pályától független nevelésnek is értékes tényezője. Ugyanis a műhelymunka célja nemcsak a teljesítmény, nemcsak a munka által alkotott tárgy, a konkrét eredmény, hanem ép oly mértékben a jellemfejlesztés, a teljesebb egyéniség kialakítása. Az elmúlt években néhány gyereknél érdeklődve a műhelymunkától való húzódozás felől, azt a választ nyertem, hogy szüleik szerint a fizikai munka nem illik hozzájuk, avagy nincs rá szükségük, feleslegesen veszi el idejüket, hiszen ők diplomásokat akarnak nevelni belőlük. Szükségesnek tartom tehát hangsúlyozni, hogy a rendszeres mühelyoktatásnak akkor is megvan a jelentősége, ha nem kézmű-ipari pályára készít elő. A magasabbrendű, finomabb intellektúális munka is rászorul a képzett kézre. A mérnök, a technikus, az orvos, patikus, kémikus számára egyaránt valóságos áldás az ügyes kéz és a jó szem. De ezenkívül minden életpályán jelentkeznek a műhelymunka nagy nevelő értékei. Pontosságra, figyelemre, kitartásra nevel, kiműveli, élesíti a szemet, emeli az önbizalmat. Morális nevelő hatása jelentkezik abban, hogy megkedvelteti a munkát, mely sokaknak önmagában véve kellemetlen foglalkozás. A gyakorlati nevelés növeli ezenfelül a gazdasági és takarékossági érzéket, röviden: az életre nevel. Megemlíthetem még, hogy egyes neves pedagógusok a műhelynevelésben oly értékeket láttak,