Állami gimnázium, Munkács, 1941

Árpád fejedelem. Árpád apánk, Árpád vezér, Árpád fejedelem! Tekintsél le reánk, késő unokákra, Kik most egybegyűlve nagy lelked idézzük, Hős nevedet írván iskolánk falára. Nevedet írtuk fel, melynek dicsőségét Egy ezredév óta zengi a föld, zengi az ég; Zúgja e város és fölötte Verecke Dalolja világgá, mint legszebb emlékét. Ez adjon kitartást a tanárainknak Az új nemzedéket nevelő munkához, Nekünk pedig hitet, erőt, akaratot A célunkat látó szorgos tanuláshoz; Hogy legyünk most még csak ifjú tervezői, Majdan építői, családi tűzhelynek, Vállalva a küzdést, bírva minden sorsot, Mert naggyá kell lenni újra nemzetednek, Árpád apánk, Árpád vezér, Árpád fejedelem! És szállunk előre mint a turulmadár; S ha szárnyunk lenyesik, megyünk tovább lábon, Minden vésszel szemben megvédjük a földünk; Átvezet a lelked ezer akadályon, Árpád apánk, Árpád vezér, Árpád fejedelem! S ha levágják lábunk: a kezünkön járunk, Mégis mindenkitől megvédjük országunk; És ha kiszakítnák két karunkat tőből, Mint vezérszálfákat rengeteg erdőből, Akkor — mászunk hason, akárcsak a féreg, De mégsem állhat meg népedben az élet, Árpád apánk, Árpád vezér, Árpád fejedelem! S most mindnyájan, kikben még honfi szív dobog, És büszkeség népünk sorsát hordanotok, Akiknek a lelke zúgó sziklaöböl, Szándéka erős fal, védelmező ököl, Tegyetek kézt kézbe, egyiket a másba, S kérjük az Úristent, e szent imádságba': Magyarok Istene! Könyörülj meg rajtunk! Fordítsd felénk orcád; nagyon árvák vagyunk! Ne hagyd, hogy elvesszen Árpád öröksége, Legyen már egyszer a balsorsunknak vége! Ne legyen több jaj a Duna-Tisza táján, Ne legyen csonka ág az országunk fáján! Add, hogy akarásunk ne maradjon álom, S áttörhessünk poklon, lassú sorvadáson; Őseink ereje ereinkbe szálljon És Emese álma valósággá valljon! Aztán fel a zászlót, hadd fújja a szellő! Rajta van a mult és rajt' az eljövendő. Intse a szívünket, legyen kész a harcra, Mert lángokban áll már a világ négy sarka. Most is szükség van ránk, megyünk hát: előre! Üszkös gerendára, fojtó gránáttűzbe. Megyünk, mert bírjuk és álljuk is a harcot! Álltuk már néhányszor, álljuk még százszor is. Hadd lásson ez a vén világ, csudát még máskor is. Gyávák sohse voltunk, nem is leszünk soha! Most is miénk lesz majd újra a győzelem, Megígérjük néked Árpád fejedelem! Irta: Vízí Albert. Bemutatta az intézet szavalókórusa az iskola névadó ünnepségén 1942, március hó 14 én.