Állami gimnázium, Munkács, 1915

24 Természetes, hog}' ezen kölcsönhatásokat nemcsak mi és az iskola, hanem a tanulóifjúság is, — mint egy jó hőmérő — megérezte. Tanulóink tehát ez évben is sokat tanultak, de nemcsak könyvből, hanem az életből is, nemcsak a kalkulusért, hanem a jövőért is, — egyszóval elvégezték a háború iskolájának második évfolyamát is, s erről számukra csak a legjobb bizonyítványt állithatom ki. A háború kitörése óta együtt élek velők. Velük dolgozom a tanteremben és a tantermen kivül egyaránt; együtt éltem át velük az öröm és bánat napjait. E hosszú idő alatt volt alkalmam és módom megismerni gondolat- és érzésvilágukat, s ezen intenzív érintkezésből merítem azt a mély meggyőződésemet, hogy ifjúságunkat , teljes mértékben megkapta és átalakította e történelmi napok nagysága. Értelmi fejlődésük gyorsabb, látókörük szélesebb, ítélőképességük élesebb, ismeretük gazdagabb lett. Életükben, munkájukban mély vallásosság és kötelességtudás, tisztultabb szociális érzés, mé- s lyebben átérzett emberszeretet vezeti őket azóta és sziveikben a hazaszeretet tüze eddig sohasem sejtett magasságban lobog. Sok okunk és még több jogunk van tehát remélni, hogy azon értékes benyomások, azon felemelő és megtisztító hatások, melyeket a háború ekevasa most szántott az ifjúság lelkében, fiaink" — jóra és nemesre mindenkor fogékony lelkében és szivében — állandók, maradandók és gyümölcsözök lesznek. Nyugodtan várhatjuk azért az idők változását; a megpróbáltatások tüzében megedzett ifjúság szelleme alkalmas lesz arra, hogy hatalmas lendületet adjon, s uj irányt szabjon majd hazánk jövő fejlődésének. Helyi jelenségek; terveink. Ezen általános hatáson kivül vannak olyan jelenségek is, melyek speciálisan csak a mi intézetünket érintik. — Tavaly megcsappant a tanulóink létszáma (1913/14.-ben rendes tanuló volt 448, magán tanuló 21), mert városunknak exponált fekvése elriasztotta a messzebb lakó szülőket attól, hogy gyermekeiket ide hozzák. Az internátus sem működött egy évig, s igy a vidéki tanulókat ez a nagy és vonzó kedvezmény sem csábította, s emellett sokat ártott az is, hogy az osztályösszevonás miatt idegen tanulókat nem mindig vehetett fel az igazgatóság. Sőt a menekülés miatt tavaly helybeliek is többen vizsgáztak másutt, az idegenben, (1914/15.-ben beiratkozott rendes tanuló 451, de ebből 63 önként kilépett); az idén ellenben tömegesen tértek ( vissza a régi alma materbe, s ezért nagyobb most az emelkedés a rendesnél. Feltűnően megszaporodott ez évben a magántanulók száma is, ami természetes. — (1914/15.-ben 31 volt a magántanulók száma, ' ezek közül 18 r. tanulóból lett magántanulóvá). — Hiszen ma, ha még volna is, vagy van is valakinek elég pénze ahhoz, hogy (iáért a mai viszonyok közt áldozatokat hozzon, alig van család, mely elfogadhatná őket, s ezért sokan kényszerűségből választják a magántanulói minőséget. Sokan pedig azért igyekeznek kiegészíteni középiskolai tanulmányaikat, hogy a katonaságnál élvezhessék ennek előnyeit. A vizsgázók legnagyobb hányada ilyenekből került ki tavaly is, most is. (Az idei adatokat a statisztikai táblázatok mutatják.) Bizony ma több gyermekes családapák is szeretnék, ha vala-