Állami gimnázium, Munkács, 1915

23 10. A »Matematikai kör« a Diákfalvára 2678 K. 11. Az »Erzsébet-otthon« katonatiszti özvegyeinek és árváinak javára 10 K. 12. A Magy. Vöröskereszt Egyesület hadifoglyokat gyámolító bizottságának Fenyves Pál VII. o. t. által készített fényképek eladásából 16-20 K. A tanulóifjúság gyűjtései. 1. Az 1915. évi máj. 2-án rendezett »fém-napon« és az 1915—16. tanév folyamán a hadsereg részére összesen 1147 kg. fémet gyűjtött. A vasmozsarak és vasgyertyatartók cserélésénél dr. Tárczy Káról}' tanárnak segédkeztek. Eredmény 538 kg. réz. (Urania Nővédö Egyesület utján.) 2. 8 és 7s kg. szárított csalánszárat, körülbelül 20 kg. szárított , szederlevelet, nagyszámú hadibélyeget. 3. »Könyvet a katonáknak« mozgalom javára 200 K. értékű könyvet és képes folyóiratot gyűjtött. A tanulóifjúság hadikölcsön jegyzései. 1. »A hazáért 1914.« és »A hazáért 1915.« cimü intézeti jutalomdíj alapítványokra a tanulóifjúság összesen 800 K.-t, az Eötvösönképzőkör magának 300 K.-t, a tanulók saját nevükre 2750 koronát jegyeztek az I—IV. hadikölcsönböl. A háború hatása. Most jutottunk el feladatunk legnehezebb részéhez. Eddig csak száraz krónikásnak kellett lennünk, de most egy photographus szerepét kell betöltenünk, aki fel tudja fogni, meg tudja örökíteni mindazt, ami e nagy háborúnak iskolánkra és az ifjúság lelkére gyakorolt hatásából értékes és tanulmányozásra méltó. Ezek a felvett képek természetesen nem lehetnek mindig színesek, nem mind szépek, aminthogy az a hatás sem egyformán jó, melyet reájuk a háború tett. Mert a tanulmányi előmenetelt a sok rendkívüli intézkedés szüksége, a sok kivétel alkalmazása, a katonai ügyekkel való foglalkozás, járás-kelés, a nyugtalan lelki állapot, a fizikai és szellemi szervezet normális fejlődését gátló háborús körülmények, családi viszonyok, gazdasági bajok nem mozdították elő, — s a rendkívüli elfoglaltság, a tanítással járó nehézségek, s általában az a körülmény, hogy a megélhetés biztosításához ma sokkal több idő kell, t mint valaha, kétségkívül nem fokozta a tanulók szorgalmát sem. — Sőt megvalljuk őszintén, hogy a háború sokféle realismusának látása, a tanárhiány következtében kisebb mértékben foganatosítható ellenőrzés és általában a tanítás közben kényszerűségből adott és tett i engedmények bizonyos mértékben az iskolai munka nívójának — átmenetileg — a rovására esnek, ezzel szemben azonban súlyosabb és értékesebb jelenségek vannak, melyek javunkra billentik a mérleget. Tény, hogy látásunk, fogalmaink tisztábbak lettek, tudásunksok tekintetben bővebb, mélyebb és igazabb, tanításunk tartalma sabb, nevelésünk értékesebb, szabadabb lett, egyszóval a háború parancsolta szükségben már nagy utat tettünk meg azon középiskolai reformideál felé (érettségi, évvégi vizsgák, tananyag redukciók), melynek szerencsés megvalósításától közoktatásunknak nemzeti alapon való újjászületését várjuk és reméljük.