Állami gimnázium, Munkács, 1915

20 7. a) Einöd TamdsSsirmai' Albert: > Ha majd egyszer mindenki visszajön«, b) Harsányi Zs Király: »Kard és rozsa« Énekli Czirely Gyula VII. o. t, — Zongorán kiséri Juli pán Andor VIII oszt. tan. 8. Kiss Menyhért — Schack Malvin: »A censtochoi legenda« Melodráma. — Szavalja Tarr Gyula VIII. o. t. — Zongorán kiséri Reichman Jenő VIII. o. t. Az ünnepélyek mindig a Himnusszal kezdődnek és a Szózattal végződnek. Az ifjúságnak ezen hazafias ünnepélyeire a város hazafias közönségét szeretettel hivja meg az ifjúság nevében a főgimnázium tanárikara. Belépő dij: Páholy 10 kor. Számozott ülőhely 2 kor. Március Idusa után még kétszer nyilt alkalom arra, hogy lelkesedést merítsünk a hazaszeretet erökorsójából: május elsején a kárpáti-nap alkalmával és május 22-én, midőn ünnepélyes formában bucsuztunk el bevonuló tanulóinktól. A kárpáti nap gondolata kétségkívül a legszerencsésebb gondolat arra nézve, hogy miként állítsuk a közelmúlt eseményeit a nevelés, jellemképzés és áldozatkészség szolgálatába. E nevezetes évforduló minden vonatkozásában olván, hogv önkéntelenül is szivébe markol ma mindenkinek, s a legalkalmasabb dátum arra is, hogy késői generációk c napon ünnepeljék meg e nagy idők hőseinek emlékét és a háború minden dicsőségét. A rendeletileg megszabott programm kiemelkedő pontja volt dr. Mohai Lajos ünnepi beszéde, melyben a kárpáti nap intenciói a legszerencsésebb harmóniában olvadtak össze. — Van valami felemelöen megható, valami rendkívülien komoly abban is, hogy liaink — IV—VIII. osztályú tanulók — mennek már katonának a világpusztító háborúba, s hiba is lett volna egy ily momentum mellett szó nélkül elhaladni. A tornacsarnokban lefolyt ünnepségen dr. Jankovics József Mihály igazgató h. ur intézett a katonákhoz a helyzet komolyságának megfelelő beszédet, mely mindnyájunkra mély hatást gyakorolt. íme a szép kis beszéd: Kedves Ifjak! Ez ünnepélyes pillanatban, midőn elhagyjátok az intézetet, hogy a haza hívó szavának engedelmeskedve rövid időn belül azoknak a sorába álljatok, akik fegyverrel kezükben védik legszentebb érdekeinket, búcsú szót akarok intézni hozzátok, nevelőitek, tanáraitok nevében. Nagy időket élünk, melyek rendkívüli helyzeteket teremtenek s rendkívüli feladatokat rónak ifjakra s öregekre egyaránt. Titeket is — kedves ifjak, — akik csak a nemzet jövő társadalmának lennétek hivatott munkásai, a rendkívüli helyzet már most, időnek előtte szólít a tettek mezejére. A vészes jelen, megszakítva fejlődéstek csendes folyamatát, azt kívánta tőletek, hogy férfias tetterővel álljatok helyt ott, a hová titeket a haza érdeke rendel. Nagy feladat ez reátok — kedves ifjak; — tagadhatatlanul nehéz feladat zsenge korotokhoz mérve. De mi, tanáraitok, akik évek hosszú során át gondos szeretettel lelketeket kiművelni, sziveteket nemesíteni, elméteket kifejleszteni igyekeztünk, hogy jól vértezett katonákat neveljünk belőletek az élet