Állami gimnázium, Munkács, 1915
21 küzdelmeire, e komoly helyzetben, mégis teljes bizalommal s önzetlen fáradozásunk eredményességébe vetett hittel bocsátunk el nehéz utatokra. Bizalmunk és reménységünk, hogy becsülettel megálljátok ott is helyeteket, kettős alapon nyugszik. Meg vagyunk győződve, hogy a hazaszeretet nem mint fellobbanó szalmaláng, hanem mint állandó cselekvésre buzditó szükségszerűség fog munkálkodni bennetek s ti ily módon elszánt, fegyelmezett és kitartó katonák lesztek, kik előtt nyitva áll a siker utja. Másrészt bizunk benne, hogy szilárd erkölcsi alapotok megóv minden ballépéstől. Mert nem baj az — kedves ifjak — ha a szél erősen rázza a fa koronáját, csak a gyökér legyen egészséges és erős, a fa szembeszáll a legnagyobb viharral is. Bármikép is alakuljon tehát a közel jövőben sorsotok, ne feledkezzetek meg egy pillanatra sem arról, hogy az Isten félelme, a tiszta erkölcs, a lelkiismeretesség azok az. elemek, melyekben a jó honpolgár s végelemzésben a haza ereje határozodik. Ha ilyen érzülettel, ilyen meggyőződéssel és törekvéssel fogjátok szolgálni a hazát, akkor nagy és becses szolgálatot tesztek neki. S ha majd elcsendesül a vihar, mely még mindig vészesen szánt fejünk felett, ti leteszitek a fegyvert és visszatértek a könyvhöz, hogy folytassátok tanulmányaitokat, akkor majd ti jogos önérzettel elmondhatjátok Vörösmartyval: Szent hazánk: Megfizettünk mind, mivel csak Tartozánk! Az Isten áldása legyen veletek s óvjon meg minden veszedelemtől. Gondoljatok hálával erre az intézetre, melynek keblén nevelkedtetek, tisztelettel tanáraitokra, a kik oly atyai jóindulattal foglalkoztak veletek, szeretettel társaitokra; mi viszont aggódó figyelemmel és szeretetteljes érdeklődéssel fogjuk kisérni további szereplésteket. Isten veletek! A beszéd elhangzása és a bizonyítványok kiosztása után az ifjúság elénekelte a Szózatot. A bucsuzások egyik fázisa volt az is, hogy katona-tanítványaink és érettségiző tanulóink az igazgató h. és a tanárok vezetése alatt május 14-én kimentek Orhegyaljára, s az internátusi zenekar mellett á jókedvnek, a szórakozásnak szentelték az utolsó együtt töltött délutánt. A csoport ott lefényképeztette magát, s a VIII. osztályúak szép fogadalmát is aláírták a 10 éves találkozóra. E csoportkép és fogadalom, melynek egy példányát intézeti muzeumunkban is elhelyezzük, szép emléke lesz a mai időnek. Tulajdonképen ebben az érzésben, ebben az utolsó akkordban zártuk le a tanévet, melynek gyors tempóban való befejezésére a miniszteri rendelet utasított bennünket. S ez a körülmény kétségkívül okozott némi munkatorlódást, mert az érettségi-, magán-, osztály vizsgálatokkal és azoknak írásbeli teendőivel egyidöben a bevonuló vagy szolgáló VII—VIII. o. tanulók előkészítő tanfolyamát is szervezni kellett, s ezenkívül az Értesítő adatainak összeállítása, a tanév történetének megírása mindnyájunknak sok munkát adott, de mindannyian szívesen végeztük ezeket, hiszen ezzel is hozzájárulhattunk a nagy nemzeti érdekek győzelméhez. Diákjaink igy hamarabb haza mehettek dolgozni, hiányzó mun-