Állami gimnázium, Munkács, 1914

11 Folyt tehát a munka autók tülkölése, repülőgépek kattogása közepette is cum deo, pro patria et iuventute s a kisebb zökkenéseket már inkább csak a teljesség kedvéért emiitjük meg. Az ujabb népfölkelői sorozáson alkalmasnak talált tanárok közül Láng Sándor és Orbán István nem nyertek felmentést, s igy óráikat ismét magunk között kellett szétosztani, úgyszintén a Román Józsefét is, aki a barakk-kórházak gondnoka lett, s ezen a cimen szabadságoltatott. Sokat küzdöttünk a helyiségek hiánya miatt is, mert a német katonák a II. Vilmos császár uton lévő bérházunkat és tornacsarnokunkat lefoglalták. Váratlan meglepetést hozott a hadügyi kormánynak azon intézkedése is, mely a 19 éveseket a sorozó mérce alá állította. — Tizenöten mentek sorozásra a VIII. és VII. osztályokból s ezek közül hét VIII. és két VII. osztályost találtak alkalmasnak. — Névszerint: Brüll Sándor, Hornyák Géza, Horváth Zoltán (mt.), Miklós István, Papp Gyula, Steinberger Arnold és Tóth Endre VIIT. o. t., Kilb Géza és Petreczky Péter VII. o. tanulókat. Ezzel a ténnyel a háború bevonult tehát iskolánk falai közé s ezzel tanügyi vezetőinknek is számolni kellett. — Némi kis pauza és habozás után ki is adták valamennyiöknek osztály-, illetve érettségi bizonyítványaikat. így azután május 15-én boldogan vonultak be, hogy nemsokára menjenek ők is »harcba, háborúba, hirvirágot szedni gyöngyös koszorúba«. Ma már uj harcmezőkön nyilik erre alkalmuké Uj feladataik között is kiséri őket mindnyájunk -jó kívánsága! Március 15. Ilyen hangulatban virradt ránk a nevezetes március. Hosszas előkészületekről szó sem lehetett, a tanulók az önképzés nemes mesterségét e tanévben más formában gyakorolták. Viszont azt mindannyian beláttuk, hogy e történelmi időben és levegőben még lelkesebben és igazabban kell megünnepelnünk március idusát. A mult dicsőségéből, a történelem soha ki nem apadó forrásából kell lelkesedést és tetterőt, hitet és bizodalmat merítenünk a jelen nagy küzdelmeihez; másrészt itt vannak köztünk a németek, akik tanulmányoznak, látnak minket; meg kell tehát ragadnunk minden alkalmat, hogy minél jobban megismerjenek bennünket s megismerjék multunkat, nemzeti sajátságainkat, hős katonáink lelkesedésének rugóit. Ünnepeltünk tehát, s ünnepünket a jelen feladatainak szolgálatába állítottuk. A városháza feldíszített nagy termében a Ferenc József, Vilmos császár és Hindenburg arcképei és szinei alatt megtartott ünnepség szép összeget juttatott a vak katonák javára, s e mellett a hü szövetségesünkkel való testvéri ölelkezésnek is meg lesznek a maguk értékes erkölcsi eredményei. A vasárnap — márc. 14-én — megtartott ünnepségek lefolyásáról, »quorum pars magna fui«, az alábbi részletek nyújtanak hü képet: A főgimnáziumi ifjúság márc. 15-iki ünnepének programmja: I. D. e. 10 órakor sássiók alatt kivonulás as őrhegy aljai emlékosslophos, s ott rövid ünnepség. Szavalnak: Hódossy Béla és Petrecsky Péter VII. o. t. Bessélni fog: Paulik János VIII. o. t. * * *