Állami gimnázium, Munkács, 1914

12 II. D. it. 5 árakor hazafias ünnepély a városháza nagytermében. Ennek műsora: 1. Himnusz. Énekli a közönség. 2. Az ünnepélyt megnyitja ár. Tárczy Károly tanár. 3. A magyarok istene. Irta Petőfi Sándor. Szavalja Szerencsy Gyula VIII. o. t. 4. Ünnepi beszédet, mond Kemechey László VIT. o. t. 5. Erős hit. Irta Ábrányi Emil. Szavalja Rajka Huba V. o. t. 6. Magyar egyveleg. A zenekar tagjai: Papp Gusztáv VII. o. t., Kerekes Gyula VII., Kerekes Lajos VI., Párkányi László VI., Thám László és Czirely Gyula VI. o. tanulók. 7. Előre. Irta Tóth Kálmán. Szavalja Béressy Géza VI. o. t 8. Mi a haza ? Irta Ábrányi Emil. Szavalja Tarr Gyula VII. o. t. 9. Szózat. Énekli a közönség. Belépő dij nincs, de az önkéntes adományokat a háborúban megvakult katonák javára gyűjtjük, s ezért a közönség szives adományait szeretettel kérjük. * A kivonulás és ünnepély igen szépen sikerült. Ott állt a jövő nemzedéke a Kárpátok hóboritotta bércei alatt, melyekben vitéz katonáink épen akkor vivták véres csatáikat az ellenséggel, a festői környezetben álló szabadságemlék tövében, s ajkukon imává váltak a Himnusz, a Szózat, a Wacht am Rhein lelkesítő hangjai. A ki ott volt, az nem fogja egyhamar elfelejteni ennek az órának benyomásait. Formás, szép és mélyen járó volt a Paulik János beszéde is, melyet Értesítőnkben elismerésül egész terjedelmében közlünk. A délutáni ünnepség alkalmából a közönség a városháza nagytermét zsúfolásig megtöltötte. Rövid megnyitóm után következett a programm. A jól sikerült szavalatok és a sokszor megtapsolt zeneszámok mellett általános elismerést aratott Kemechey László ünnepi beszéde is, melyet értelmesen, komolysággal és hazafias lelkesedéssel adott elő. Az ünnepségen az Armee-Oberkommando 7 kiküldöttel vett részt. Természetes, hogy ezért az ünnepség a Wacht am Rhein eléneklésével ért véget. Az intézettől távol álló kritikusunk igy fejezte be a »Munkács«ban közölt referádáját: »Szép, szép, nagyon szép volt ez az ünnepély«. Ez volt az oszladozó közönség egyhangú véleménye. Az Armee Ober-Kommando kiküldöttjeinek vezetője pedig a következőket mondotta: »Mindig csodáltam a magyar katonák hősiességét, de most már értem az okát. Amelyik ifjúság igy tud lelkesedni, az csakis hős lehet.« Bebizonyították, hogy tudjak hová kell fordulniok, ha a haza tőlük is áldozatot kivánna: az uj nagy tettek kifogyhatatlan erőkorsójához: nemzeti ideáljainkhoz. Bebizonyították a főgimnázium tanárai, hogy, ha a haza áldozatot kiván, nyugodtan küldhetik ifjaikat, mert a hazaszeretet öröktüzét féltő gonddal ápolják sziveikben.« Háborús délután. Tulajdonképen még e napon fogamzott meg a sikereken felbuzdult ifjakban az a vágy, hogy rendezzünk egy háborús délutánt is valami jótékonycélra. Az eszmét helyesnek találtam és a rendezésre vállalkoztam is, de a rendkívüli munkatorlódások miatt eltelt