Állami gimnázium, Munkács, 1914

10 1915. Az uj év uj meglepetéseket hozott, uj helyzetet teremtett. — A mikor már azt hittük, hogy reánk nézve nincs is uj a nap alatt, akkor egyszerre csak megérkeztek közénk a németek, a Vilmos császár derék katonái. S ettől a perctől fogva minden óra hozott a számunkra valami ujat s minden perc szolgált valami meglepetéssel vagy tanulsággal. — Lehetetlenség elhallgatni, hogy az ö megérkezésük mennyire megváltoztatta egész életünket. Határtalan lelkesedésük, a biztos sikerbe vetett rendithetetlen bizodalmuk visszaadta a miénket is. s már-már kifáradt áldozatkészségünket is soha nem remélt fokra emelte. Nyugodtabb napok következvén reánk, kettőzött szorgalommal dolgozott most már a gép: az »öt kicsi lándzsa« a téli holmikon, s nem volt mozgalom, a melyből diákságunk és iskolánk ki ne vette volna a maga részét. Kivétel nélkül feltliztük a szövetségi hűség és az ifjúság háborús jelvényeit, pártoltuk az aranyat—vasért mozgalmat, rendeztünk később réz-napot (május 5),- melynek 10 q. réz és más fém lett az eredménye, s a mikor a kárpáti offenzíva folytán ellepték városunkat a szegény sebesültek, minden nap öszszehoztuk adományainkat az ö számukra. — Ezenkívül márc. 10-én tanári vezetés mellett ifjúságiink meglátogatta a 4000 sebesült befogadására épített barakktelepet, s ott is gyakorolta az emberszeretet erényét. Városunk a déli német hadsereg parancsnokságának állomása lévén, iskolánk — mondhatni — most már teljesen belekerült a háború forgatagába. — Kétségkívül voltak ennek az állapotnak némi hátrányai és szenvedései is. de ezekért a harctéri jó hírek mellett bőven kárpótoltak bennünket a nem mindennapi látni valók. Porosz és német zászlók alatt, a testvéri trikolor színeiben pompázó utcákon és templomokban ünnepeltük meg II. Vilmos császár születése napját. — Láttunk uj embereket, katonákat, a kik Európa másik végéről jöttek, láttunk 305 mozsarakat, drótnélküli távírót, szédületes autó forgalmat, s gyönyörködtünk mindennap a repülőgépek csodaszép úszásában, sőt február 2-ikán megtekintettük a hangárokat is, hol tanuló ifjuságunk tanulságos és élvezetes magyarázatokat kapott. Általában minden alkalmat felhasználtunk arra, hogy ifjúságunkat a rendkívüli idők jelentőségeire figyelmeztessük, s hogy a háború felemelő mozzanatait lelkesedésök és áldozatkész hazaszeretetök erősbitésére felhasználjuk. Viszont a németekkel és idegenekkel való intenzív érintkezés sokszor nyújtott nekünk kedvező alkalmat arra is, hogy ezeket multunkról, hazai viszonyainkról és közjogi helyzetünkről felvilágosítsuk. így pl. dr. Jankovics József Mihály igazgató-helyettes febr. 15-én az ötödik német lovashadosztály törzskarát kalauzolta a munkácsi várban, s ott a vár múltjából német előadást tartott számukra. — Március 15-ikét is együtt ünnepelték a németek a tanári karral és a társadalommal, s lelkesedésünk, ünneplésünk rendkívül jó benyomást tett reájuk. A rendkívüli eseményeknek és hatásoknak egyébiránt a tanév annaleseiben is vannak maradandó nyomai, mert Haselhavst és dr. Kroh német katona-tanárok nemcsak hospitáltak intézetünkben, hanem ez utóbbi több osztályban német előadásokat is tartott. — Ezenkívül igazgatóságunk a háború emlékeiből szép kis hadi muzeumot is gyűjtött.