Állami gimnázium, Munkács, 1914

9 Egyébként talán ez a körülmény is hozzájárult bizonyos mértékben ahhoz, hogy erőszakoljuk a tanítások megkezdését. Az egész október hosszas tárgyalások között telt el, de igen sok nehézséget kellett leküzdenünk, mig ez sikerült, s igy november 5-én egyelőre még csak a VII. és VIII. osztályokat nyithattuk meg a bérépületben teljes óraszámmal. Az egész hónap alatt háborús hangulatban és keretben, de azért zavartalanul folyt a tanitás. Minden nap egy uj fogalommal, vagy eseménnyel ismertetett meg bennünket a háború, s ezek között nem volt utolsó a nemzeti kölcsön kibocsátása. Semmisem mutathatja talán jobban az idők komolyságát, mint az, hogy ifjúságunk a jegyzésből is kivette a maga részét, még pedig a legszebb formában: A VII. és VIII. osztályú tanulók ugyanis együtt 250 koronát jegyeztek, s ezt alapitó levél kíséretében a jótékonyság oltárára helyezték. Helyesen cselekedtek! Időközben szerencsés megoldást találtunk intézetünk felszabadítására is, s igy nov. 30-án mélyen átérzett hálaadó istentisztelettel a tanítást az egész vonalon megkezdhettük. Az intézet tanulóinak száma ekkorra természetesen leapadt, mert sokan más, nyugodtabb helyen íratták be fiaikat. A tanárhiány miatt viszont az órákat kellett redukálni, a harmadik osztályt pedig összevonni, ami ujabb nehézségeket okozott. Ezekkel azonban mégis csak megküzdöttünk volna, s meg volt bennünk minden jóakarat ahhoz, hogy — megfogyva bár, de azért nem »fél szív«-vei folytassuk nevelő munkánkat, ha a harctéri helyzet bele nem szólt volna a dologba. De már az első napok sem valami jó auspiciumok között teltek el s december közepén bizony a város ismét annyira veszélyeztetett helyzetbe került, hogy felsőbb rendeletre a tanulókat szét kellett bocsátani, s az irattárat biztonságba helyezni. A veszély néhány nap múlva ismét elmúlt a fejünk felől, — hála az Istennek és vitéz magyar csapatainknak — de a nehéz közlekedési viszonyok miatt, minthogy a karácsonyi és újévi ünnepek is közbeestek, újév előtt már rendes tanításról szó sem lehetett. A reánk kényszeritett vakációnak magyarázata, s egyszersmind érdekessége mar^d az is, hogy a búcsúzó év utolsó napján Károly Ferencs József Őfensége, szeretett trónörökösünk jelent meg közöttünk, mely alkalom a tanári karra és tanulókra is szívesen teljesített polgári kötelességeket rótt, mert polgárőrséget szerveztünk, fáklyás felvonulást rendeztünk, s a tisztelgések és üdvözlések során a tanári kar és a tanuló-ifjuság is kifejezést adott ősz királyunk, trónunk várományosa és az uralkodó ház iránt érzett hűségének. A trónörökös fogadására való készülődéssel majdnem egyidöben folyt a lelkes munka abban az irányban is, hogy a mi nyugalmunkért küzdő vitéz véreink karácsonyát a lehetőségig figyelmünkkel és adományainkkal boldoggá tegyük. Iskolánk e célra még szétbocsátása előtt lerótta filléreit, s azonkívül igen sokat fáradt szeretet-adományok összegyűjtésében is. Karácsonyi vonat vitte ezeket a harctérre. Az 1914-ik esztendőtől tehát feledhetetlenül nagyszerű jelenetek közepette bucsuztunk el, s biztató reményekkel léptünk át a mostaniba.