Állami gimnázium, Munkács, 1913

79 sójában, s mig körülötte mindent megőröl az idő vas foga, szentnek tartott teste felett nyomtalanul futnak el az évek, s arcán ugyan avval a fájdalmas mosollyal, mellyel 1644-ben sirbahelyezték, köszönti ma is a környékről beözönlő fanatikus tisztelőit s az érdeklődőket. — Csöndes álmokat kivánva e legendás, titokzatos asszonyak, a megfejthetetlen talány nyitján töprengtünk még akkor is, amidőn már az üveghuta izzó kazánjainál szemléltük az üveggyártás érdekfeszítő mozzanatait. Valóban mi sem mutatja jobban a rohanó századok vátozását, mint az a körülmény, hogy a laboratoriumok számára ott készítik ma szorgalmas munkával a lombikokat, a hol harmadfélszáz esztendővel ezelőtt Vesselényi Ferenc bi.sult társaival a hon állapotján! A városba visszatérve, annak oszlopsoros árkádokkal szegélyezett Főtéren tettünk még egy sétát s ezzel fejeztük be a jól sikerült napot. Tekintettel arra, hogy pénztárcánk a hatnapos utazást már alaposan érezte, bizonyos tiszteletteljes érdeklődéssel gondoltunk legközelebbi állomásunkra Körmöcbányára, a magyar királynék ösi városára. A város festői fekvése a legmegkapóbb látványok egyike volt, mellyel egész utazásunk alatt találkoztunk. Elragadtatással néztük a magasan kanyargó vasutból lenn a bérctől körülvett völgyben fekvő régi várost. A városba begyalogolva érdeklődéssel tekintettük meg délig a régi építészeti emlékeket: az északi és déli városkaput s a gótikus stílű vártemplomot. Délutánra a m. kir pénzverő intézet maradt. Az igazgatóság szivélyes kalauzolása mellett teljes tájékozást nyertünk a pénzverés technikájáról, s az absolut pontossággal dolgozó gépek mellett irigykedve néztük a rakáson heverő bulgár ezüst levák (két koronások) tömegét is, amint azokat az egyszerű munkásnők egykedvűen pengették és zsákokba lapátolták. A hivatalnak egész emlékérem készletét megvásároltuk, hogy kedves kirándulásunknak nyoma legyen, ezenkívül azonban Édes tanár ur is gondoskodott néhány szép felvétel utján róla. Vidám hangulatban száltunk fel a gyorsvonathoz kapcsolt elegáns külön kocsinkba, ahol két rud szalámiból és egy bödöny juh túróból álló vacsoránkat jóizüen fogyasztottuk el. Nem is szálltunk ki belőle, csak még egyszer Miskolcon. Ez az utolsó nap méltó finaléja. lett a nyolc napos kirándulás változatos programjának. Egyrészt azért, mert a kirándulás itt is a legpontosabban elő volt készítve, másrészt azért, mert a látottak minden várakozásunkat lelülmulták. Külön villamos kocsin először az omladozó várrom tövében épült Diósgyőrre rándultunk, ki, majd innen a m. kir. vasgyár és fémöntödébe vitt utunk. Az egész délelőttöt ennek szenteltük. De meg is érdemelte. Minden kis része a technika diadalát hirdeti. S a rettenetes erejű daruk és gépek a szemünk előtt dokumentálták az emberi elme képességeinek nagyságát. Az őstermészet produktumai által keltett hatáshoz járulva ezek az impressziók betetőzték azt a kis világképet, melyet az ut 8 nap alatt elénk tárt. A 2000 fokra hevitett acélkohóból kiömlő izzó fém vakitó fényétől kifáradt szemmel és a gözpörölyök siketitö zúgásától elkábult aggyal mondtuk Isten hozzádot hazánk legnagyobb acél gyárának, ahol 10000 télmeztelen munkás keresi meg a kenyerét a nyilt tűzhelyek perzselő melgében. Itt folyik igazán az eredményes nemzeti munka. Valamennyiünknek feltűnt a munkás telep páratlan sociális berendezése is. Valóságos paradicsomban élnek a gyári munkások. Mindenkinek van csinos háza szép gyümölcsös és virágos kertje és