Állami gimnázium, Munkács, 1913

78 lehet. Ez tette lehetővé, hogy kényelmes szobáinkból reggel uj erővel távoztunk, nem is érezve az előbbi nap fáradalmait. Erre szükség is volt, mert most tárta fel csak előttünk tüneményes szépségeit a havasok világa. A poprádi tó megállóig külön villamoskocsi vitt bennünket gyönyörű hegyi pályán. Innen azután gyalog folytattuk utunkat fel a fenyvesek, majd törpe fenyők, végül a zuzmók és mohák közé. Útközben megcsodáltuk a "napfényben csillogó, hóval tarkázott Jégvölgyi és Tengerszem csúcsok kimondhatatlan szép panorámáját, melyhez eleven szines hátteret szolgáltatott a tiszta azúrkék ég, a mikor azután 1513 m. magasságban megpillantottuk a sötétkék vizével feneketlen mélységet takaró poprádi tó tükrét. A sziklakeretben, fenyővel szegélyezett medence egyik sarkában álló vendéglő tulajdonosának néhány nehéz percet okoztunk, formális ostrom alá fogva az élelmiszerekkel tömött »spájzot.« De nem sokat pihentünk. Sziklákon és hómezökön kapaszkodtunk tovább, célunk felé a Békás tavakhoz, ahol társaságunk apróbb tagjainak pokoli élvezetet szerzett egy kis juniusi hólabdázás, melyben mindenesetre ritkán lehet részük. Természetes, hogy ilyen környezetben a Békás tó is teljes jégpáncél alatt rejtőzött, körötte mindenütt széles hómezők takarták a mélyedéseket. Ide fenn 2000 m. magasságban pompás szolgálatot tett a meleg ruha, nem is beszélve a sziverősitöt tartalmazó üvegecskékről, s a diák szivekben kisebb nagyobb mértékben mindig lobogó »lángokról.« Egy órakor már a poprádi-tói vendéglőcskében ebédeltünk, délután pedig folytattuk a programmot s jól gondozott szerpentinákon leereszkedtünk a csorbái tóhoz. Az összehasonlításnál még jobban kitűnt a poprádi tó szépsége, mert a fürdőtelep és a kulturát jelentő villamos és fogaskerekű állomások a regényesség rovására, esnek. A háttér azonban csodás. Nem mindennapi találkozásban részesített itt a szerencsénk. (Bár balszerencsét is mondhatnék.) A nők választójogi világszövetségének, illetve VII. nemzetközi kongresszusának tagjaival találkoztunk, a kik csendes sorban kapaszkodtak a poprádi tó felé. Megjelenésökkel azonnal tisztázták a suffragettekröl eddig szerzett homályos ismereteinket. Lelkesen megéljeneztük ugyan őket, mint a választójogért küzdő apostolokat, de megállapítottuk azt is, hogy a férfiak részéről nagyobbára ki nem választott harcosok nem vennék hasznát a választójoguknak, ha azt az 50 év maximális korcensushoz kötnék. Este felé nótával bucsuztunk el a Csorbatótól, másnap, reggel azonban fájó szivvel hagytuk oda a Tátrát, mert jól kipihenve magunkat szivesen vállalkoztunk volna még egy túrára. A program azonban kötött bennünket, s mi a Ksod külön kocsijában robogtunk tovább. A Vág-völgy messze hires szépségein a Tátra után is találtunk csodálni valót. A Vágvidék specialis motívumainak, a tutajozóknak, a várromoknak szemlélése közt a zsolnai állomás peronján váltunk el ismét hűséges útitársunktól, a vasúti kocsitól, hogy egy kellemes és tanulságos napot töltsünk e rohamosan fejlődő városkában. — A posztógyár hatalmas ipartelepén fogalmat alkottunk róla, hogy hogyan alakul át a gyapjú, az automatikus gépek zakatoló kerekei közt a legminimálisabb emberi segítséggel, elegáns férfi és női ruhaszövetté. De mély impressiókat hagyott lelkünkben a tapolczai (teplicskai) örök alvó, Wesselényiné Bosnyák Zsófia tetemének megtekintése is, ki századok óta nyugszik egyszerű fakopor-