Állami gimnázium, Munkács, 1913

II. Hosszú és kínos szenvedés után, melyet eleinte a bizakodás, a felgyógyulás reménye enyhített, utóbb pedig a lassú elmúlás kétségtelen tudata még gyötrőbbé tett, sírba szállott Gesszler István 1913. október 9-én. Halálának híre nem lepett meg bennünket, mert tudtuk, hogy az ő bajára nincsen gyógyszer, de fiatal, munkás életének megszűnte mélyen megrendített mindnyájunkat, akik benne derék kartársunkat és igaz barátunkat vesztettük el. * * * A megboldogult 1881-ben, november 6-án, Kúnbaján született. Édes atyja, aki ugyanott orvos volt, csak 1893. évi szeptember hóban küldötte fiát a kalocsai jezsuiták főgimnáziumába, mert az élénk eszű gyermek testileg meglehetősen gyenge volt. Később is az maradt. A középiskolai tanulmányok elvégzése közben nemcsak tudományban és ismeretekben gazdagodott, hanem istenfélelemben is, mert az iskola szelleméhez hozzásimulva mély vallásos érzést szívott magába. Vigasztalása és erőssége maradt ez az érzés később is, amikor az élet kemény megpróbáltatásaiban — jóformán egyedül állva, sokat betegeskedve, lelke, sohasem csüggedett el. A középiskolai tanfolyamot megszakítás nélkül elvégezvén, 1901. évi junius hóban Kalocsán érettségi vizsgálatot tett, s ugyanezen év őszén a budapesti királyi magyar Tudomány-Egyetemen, a bölcsészeti karon a mennyiségtan-természettan szakra iratkozott be rendes hallgatónak. Mint aféle fiatal ember, akit a tudomány szeretetéből fakadt lelkesedés hozott a tanári pályára, telve volt nemes igyekezettel és idealismussal, pedig ekkor már a kenyérkeresés nagy gondja is vállaira nehezedett. Máig is emlékszem rá, hogy a felsőbb mennyiségtani előadások hallgatása mellett mennyi időt fordított irodalmi, aesthetikai és művelődéstörténeti studiumaira. Olyan időben végezte be egyetemi tanulmányait, amikor a mathematika-phisika szakkal is nehezen lehetett állami középisko-