Állami gimnázium, Munkács, 1913

5 Iákhoz tanári szolgálatra bejutni. A révbe érkező hajóst sokszor akkor veti vissza egy hullám a nyilt vizre, amikor éppen a parti szikla felé nyújtja kezét, hogy csónakját kikösse. így járt ő is. Az 1906/07. tanévre helyettes tanári alkalmazást nem kapott s újra ki kellett szállnia a bizonytalanság tengerére. Egy évet töltött így nevelősködéssel, mignem a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1907. évi szeptember hóban a munkácsi állami főgimnáziummal kapcsolatos internátushoz rendelte felügyelő tanárnak. Ettől kezdve életének minden munkássága, tudásának minden gyümölcse a főgimnáziumi tanulók javára szolgált, mert amellett, hogy a gondjaira bizott internátusi növendékeknek felügyelője volt, s terhes munkáját elöljáróinak megelégedésére pontosan végezte, intézetünkben is tanított heti 11 órában. Az internátusban három évig működvén, az 1910/11. tanévben, előbb helyettes, majd rendes tanári minőségben a főgimnáziumnál nyert alkalmazást. Azonban a lassan ölő betegség, amelynek csiráit már évek óta magában hordta, napról-napra gyengítette szervezetét s annyira megrongálta egészségét, hogy az 1911/12. tanévvégén tartós szabadságra kellett mennie. Előbb az egyik tátrai fürdőhelyen keresett gyógyulást, utóbb a budakeszi Erzsébet-szanatóriumba vonult, ahol rövid tartózkodás után meghalt. A tanári kar, hogy gyászának külső tanújelét is adja, díszes koszorút helyeztetett sírjára és gyászjelentésen tudatta elhalálozását. * * * Ez volt Gesszler István pályafutása. Ha azt nézzük, hogy fiatalon halt meg, ha azt tekintjük, hogy gyógyíthatatlan betegség ragadta el: van ebben a pályafutásban valami megható, valami megnyugtató és felemelő. Az írás azt mondja, hogy akik másokat az igazságra tanítanak, tündökölni fognak, mint a csillagok örökké. Gesszler István, mint tanár, nemcsak ismerte és tanította, de mint ember gyakorolta is az igazságot: lelkiismeretes, békés hajlamú, mindenkivel összeférő, figyelmes és előzékeny volt, s igy jogosan vonatkoztathatjuk rá az írás szavait. Legyen emléke áldott! Édes Jenő.