Állami gimnázium, Munkács, 1911

Íí) rendnek világnézete is teljesen az anyagelvti felfogásnak hódol. A történelmi materializmus nem ismer el mást, mint anyagi erőket, ebben a világban nincs helye a hitnek, a vallásnak, Istennek. Ezek szerinte csak a kapitalista gazdasági rendszernek függelékei, melyek önként, maguktól szűnnek meg, ha a termelési viszonyok megváltoznak. Most azért van vallás, mert a szegény, elnyomott osztálynak szüksége van reá, hogy a másvilági boldogsággal vigasztalhassa magát a földi élet szenvedései között. Ez a világnézet nem ismeri a haza fogalmát sem, mely gátat emel és ellentétet teremt ember és ember között és alaptalan féltékenységet és gyűlöletet szít a nemzetek közt, s megakadályozza az emberek egyenlőségén, testvériségén alapuló általános emberszeretet. „Nem halunk meg a hazáért, mondják, hanem dolgozunk érte," — A házasságról az a véleményük, hogy a monogamia, azaz egy férfinak egy nővel való házassága tisztán a mai gazdasági viszonylatnak a következménye, s megmarad ezután is, de mert sem állami, sem isteni tekintély nem fogja az embereket és életüket szabályozni, a házasság mindkét fél kölcsönös megegyezésén alapuló szerződés fog megmaradni, s a két fél kölcsönös megegyezése alapján bármikor felbontható. De nem is lesz ez baj, mert a gyermekek nevelése úgyis közös lesz, a mai értelemben vett család teljesen megszűnik, s a nő helyzete is megváltozik, amennyiben a nőnek ugyanazon társadalmi és politikai jogai lesznek, mint a férfinak. IV. A marxizmus kritikája. Bővebben tárgyaltuk és ismertettük Marx szocialisztikus rendszerét, hogy tisztán láthassuk a mai szocializmus elméleti alapját, s azon tanításokat, melyeket egészben ma már a szocializmusnak egy hirdetője sem vall a maga merevségében, de amely tanítások valami csodálatos belső erővel az egész művelt világ munkásnépét egy nagy világszövetségbe tudták egyesíteni, amely világszövetség állandó réme lett a mai gazdasági rendszernek és nagyon sokszor a kormányoknak is. A francia forradalom szülte a harmadik rendet, biztosította a nép jogait, de a forradalmak kora lejárt, s az emberiségnek nincs mit várnia a forradalmaktól. A jelen fejlődés alapja a jogrend, s mivel a közös tulajdon a mai jogrend alapján lehetséges, s a fejlődés iránya is az, hogy az altruizmust a humanizmus legszélesebb körű értelmezésében megvalósítsa, jogos a várakozás, hogy a legújabb kor szociális mozgalmaiban nemesi levelet szerzett negyedik rend, a proletárok is elérik céljaikat és egy jobb világ képe fog kialakulni. Tévednénk azonban, ha azt hinnők, hogy ebben egyedül a szocializmusnak van része, s hogy egyedül a munkások 50 éves kitartó harcának kell tulajdonítani azon változásokat, melyek a kormányok szociálpolitikájában és a társadalom felfogásában az utóbbi évtizedek folyamán beállottak.