Állami gimnázium, Munkács, 1911

iá használati értéke, mely lényegében a tárgy fizikai tulajdonságaiban rejlik, s eme tulajdonságait vagy a természettől, vagy az emberi munkától nyerte. Pl. némely bőrt puhasága és rossz hővezető tulajdonsága alkalmassá teszi, hogy lábbelit csináljanak belőle, de a bőrt ezenkívül még ki is kell dolgozni. Tehát a bőr természete és a kidolgozásra fordított munka adja a cipő használati értékét. A használati értéknek más használati értékhez való időnként és helyenként változó viszonya, az az arány, melyben kicserélődnek, neveztetik csereértéknek. Pl. x buza = y selyem = z arany egyenlő csereértéket képviselhetnek bizonyos helyen és bizonyos időben. Ez egyeuletben az egyes áruk csereértéke egyenlő, maguk az áruk azonban különböznek, tehát nem természeti tulajdonságaik teszik egyenlőkké, hanem valami más: a társadalom adja meg értéküket a csere utján. A csereértékben tehát egy csepp használható érték sincsen, az értéket egyedül az előállításukra fordított munkaidő adja meg. Ám a lassú munkás több időt fordit munkájára, itt tehát nagyobbnak kellene lennie az értéknek. Erre Marx azt feleli, hogy mindig egy átlagos ügyességű és szorgalmas munkásnak munkaidejét kell számítani, s ezt nevezi „társadalmilag szükséges munká"-nak. így állapítja meg a szocializmus, hogy az árucikkeknek csak annyi értékük van, amennyi emberi munkát képviselnek. Ennek megállapítása után azt keresi Marx, mikép szaporodik a tőke, s mikép gazdagszik a tőkés. A készáru értéke, úgymond, mindig nagyobb, mint a reáforditott költségek. Az, aki az árut eladásra készíti, nyerni is akar valamit. A tiszta jövedelem a nagy tőkével dolgozó műhelyekben és gyárakban rendkívül nagy, nagyobb, mint amennyi a tőkés megélhetésre szükséges volna, ez a felesleg tehát a nagytőkét hizlalja. A tiszta jövedelem azonban a munkás munkájának gyümölcse, s ebből a munkás semmit sem élvez, s ez okozza a kapitalizmus minden veszedelmét és a proletárok minden nyomorát, s elégedetlenségét. Marx nagy pathosszal mondja, hogy ez a modern kapitalizmus legnagyobb igazságtalansága, mert a tőkések tiszta nyereségéhez nemcsak hogy a munkások vére tapad, de egyenesen az ő vérük. Tehát az értéktöbblet elmélete igy lesz a társadalom főbajának magyarázata. Ha megszűnik a magántermelés és magánvagyon, megszűnik az állam mai formája is, de ez lassan fog bekövetkezni. Marx azt hiszi, hogy ez lassanként bekövetkezik, hisz a szocializmus terjedése nélkül, egyedül a militarizmus óriási terhe alatt meg kell dőlnie, s addig is, mig az állam átalakul egy „nagy gazdasági szövetkezetté", addig is mindent el kell követni, hogy minden vonalon megkezdődjék a népkormányzati uralom, melynek első követelése az, hogy minden 20 évet betöltött férfi és nő választójogot élvezzen, s a közvetlen törvényhozás joga a népet illesse. 5. Marx rendszerének egyéb tanításai. Meg lehet említeni, hogy ennek a tisztán anyagi, gazdasági alapon felépített társadalmi