Állami gimnázium, Munkács, 1911

17 önmagától, természeti szükségszerűséggel siet a felbomlás felé. Erre a felbomlásra Marxnak egész elmélete van, mely röviden a következőkben foglalható össze: a) A koncentráció elmélete szerint a kapitalisztikus rendszerben a tőkés először az önálló kis termelőket szivja fel, aztán egy tőkés elpusztít sok tőkést, a nagyok felett még nagyobbak diadalmaskodnak, igy tehát a fejlődés iránya oda vezet, hogy az egész termelés egy nagy tőkévé olvadjon, melynek gazdája nem az egyén, hanem a közösség, a társadalom, az állam. És csakugyan a nagy ipari államokban látjuk, hogy az utóbbi években a kartellek, a trösztök révén óriási nagy tőkék gyűltek össze, ugy, hogy bizonyos ipari termelésben a verseny teljesen lehetetlenné van téve. b) Ezzel a koncentrációval függ össze a szocializáció, melyen azt érti Marx, hogy a kapitalista gazdasági rendszer kereteiben már kialakulnak a jövőbeli gazdasági rendszer elemei. A kapitalista gazdasági rend fokozza például a munka termékenységét és a munka arányos és célszerű beosztása mellett annyit termelhetünk, hogy a társadalom minden egyes tagja bőségesen fogyaszthat, sőt tartalékalapot is gyüjthetünk, amely termelésfelesleg ma ugyan a tőkét táplálja, a jövő államában azonban az összeség érdekeit fogja szolgálni. A könnyebb és intenzivebb termelés mellett fedezve lévén mindenkinek szükséglete, s a munka arányosabban lévén megosztva, jut még idő és alkalom arra is, hogy kiki magasabb szellemi szükségleteit kielégítse. Lesz idő, amikor Írni-olvasni mindenki tud, amikor nyilvános könyvtárak és ingyenes iskolák mindenféle faja áll az emberek rendelkezésére, a szinház és minden magasabb művészet elől még a legszegényebb se lesz elzárva. c) Az akkumuláció elmélete szerint a tőke mágnásainak, birtokosainak száma mindinkább fogy, mint ezt már emiitettük, s ezzel karöltve szükségképi reakciókép d) a proletáriatus helyzete mindinkább rosszabbodik mind erkölcsileg, mind anyagilag. Az ennek nyomában fellépő természetes ipari és gazdasági válságok aztán lassanként, de biztosan megássák a kapitalizmus sirját. 4. Az értéktöbblet elmélete. A liberális gazdasági rendszer azt tanitja, hogy értéktermelő hatása csak az emberi munkának van és ez a tanitás nagyon alkalmas arra, hogy öntudattal, büszkeséggel töltse el a munkást, s hogy a munkásosztályt állitsa oda, mint a haladásnak és kulturának főtényezőjét. Azon társadalmaknak gazdagsága, melyekben kapitalisztikus termelés uralkodik, ugy tűnik fel, mint egy óriási árugyüjtemény, melynek elemi formája az áru. Az áru oly tárgy, mely valami szükségletet elégit ki, melyet azonban nem magának, hanem másnak, azaz eladásra készit a termelő. Amennyiben valamely tárgy alkalmas arra, hogy bizonyos szükségletet elégítsen ki, annyiban van