Állami gimnázium, Munkács, 1911

u Engels mondja, hogy két nagy felfedezést köszönhetünk Marx­nak : a történelem anyagelvü felfogását és az értéktöbbletet, amely­nek segélyével a tőkeemelés titkát tudjuk felderíteni. Oly nagyfon­tosságunak tartja eme tételek felfedezését, hogy egyértékünek mondja Kopernikus vagy Darwin felfedezéseivel. 1. A történelmi materiálizmus. Ezen elméletet legtömörebben a „Zur Kritik der politischen Oekonomie" c. műve előszavában fejtette ki Marx: „Vizsgálódásom abban az eredményben végző­dött, hogy a jogviszonyok épugy mint az államformák, sem önma­guktól meg nem érthetők, sem az u. n. emberi szellem általános fejlődéséből, hanem hogy ellenkezőleg azok az anyagi életviszo­nyokban gyökereznek, melyek összeségét Hegel a polgári társada­lom név alatt foglalja össze, hogy igy a polgári társadalom anató­miája a nemzetgazdaságban keresendő." A továbbiakban aztán el­mondja Marx, hogy az anyagi élet termelési módja határozza meg a szociális, politikai és szellemi életfolyamatot. Nem az emberek öntudata az, mely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, mely öntudatukat meghatározza. A fejlődés fokán aztán a termelő erők ellentétbe jutnak a létező viszonyokkal, s ekkor a viszonyok kezdenek elviselhetetlenek lenni, s beáll a szociális forradalom. A gazdasági alap megváltozásával mindaz átalakul, ami ezen alapon kifejlődött, amit Marx felépítménynek (Überbau) nevez; azaz, ha a gazdasági élet formája megváltozik, átalakulnak a jogi viszonyok, a politikai formák, a gondolkodás, s vele a vallás, a művészet, a tudomány, amit együttvéve „ideologia" néven nevez ez irányzat. Nagy körvonalakban az ázsiai, antik, feduális és modern polgári termelés viszonyokat jelöli meg, mint a társadalmi képződések progresszív korszakait. Az egyes társadalmi formákban a gazdasági viszonyok döntik el s határozzák meg a nép gondolkodását, érzé­sét, erkölcsét és műveltségét, s midőn a viszonyok, a termelő erők kinőnek a nekik megfelelő keretekből, az ily átalakulás, átmenet mindig megrázkódtatással, forradalommal jár. A történeti fejlődés eme felfogása azon a tételen nyugszik, hogy minden anyag, s ez az anyag nemcsak hogy állandó moz­gásban van, mely mozgás az elemek bomlása és egyesülése kö­vetkeztében uj alakulatokat hoz létre, hanem oly sajátsága van eme fejlődésnek, hogy állandóan magasabb alakot ölt. Amint az embe­riség Darvin elmélete szerint a folytonos kiválás és létért való harc által legkezdetlegesebb állapotból a mai magaslatig emelkedett, épugy van az anyagi és szellemi kultura terén is. Marx a gazda­sági rendszer azon formájánál, melyben magántulajdon van, ma­gasabb természetűnek mondván a kommunisztikus gazdasági for­mát, a szocializmustól azt várja, hogy a mai állapotnál tökélete­sebb képet teremtsen; s azt hiszi, hogy a mai kapitalizmus ön­maga kifejlődése alapján átváltozik kollektiv birtoklássá. Az emberi társadalom anyagi feltételeiből és a gazdasági vi-

Next

/
Thumbnails
Contents