Állami gimnázium, Munkács, 1911

IS szonyok változásából kell és lehet a történelmet tekinteni. Az egyes korszakok politikai, értelmi és vallásos eszméi és intézményei mindig az illető korszak termelési és forgalmi viszonyaitól függenek. A már emiitett kommunisztikus Kiáltványon végig húzódó alapgondolat az, hogy a gazdasági termelés és az ebből szükségszerüleg folyó társadalmi tagozottság minden történelmi korszakban alapját teszi az illető korszak politikai és művelődési történetének; hogy ennek értelmében (a telek és a föld ősi közös birtokolásának megszűnte óta) az egész történelem (helyesebben az Írásban ránk maradt történelem) nem más, mint a zsákmányoló és kizsákmányolt, az uralkodó és leigázott osztályok harcának leirása a társadalmi fejlődés különböző fokain ... Ez az alapvető gondolat egyesegyedül és kizárólag Marxnak az eszméje. Érdemes megjegyezni, hogy marxismus szerint a vallás nem más, mint az elnyomott nép törekvése valamely képzelt boldogság elérésére. Az uralkodó osztálynak csak annyiban van szüksége a vallásra, amennyiben a vallás kitűnő eszköz kezükben a nép elnyomására. A jövő szocialisztikus államban a vallás önként el fog múlni, mert egyáltalában semmi szükségét sem fogja senki érezni. 2. Az osztályharc. A Darwin-féle létért való küzdelem Marx elméletében mint osztályharc szerepel. A történelmi fejlődés a hatalmi viszonyoknak szerves átalakulásából jön létre, s az ellentétes érdekek szakadatlan harca okozza. Guizot is azt vallja, hogy a modern Európa a különböző osztályok egymásközötti harcából született. Hogy ezt megérthessük, tudnunk kell, hogy a szocializmus elméletében az egyes osztályok a nép minő csoportjait foglalják magukban. a) A nemesség, feudális arisztokrácia a patriarchális földbirtokosság képviselői. b) A kispolgárság (petite bourgeoisie) a hagyományos kézműves osztály, mely saját munkája után él meg, vagy legalább is együtt dolgozik segédeivel. c) A burzsoázia a kapitalista gazdasági rendszer képviselője, mely tisztán pénze értékesítéséből él és vagyonosodik. d) Végre ennek ellenlábasa a proletáriátus, melynek küzdelme a kapitalista társadalom ellen adja a szocializmus tartalmát. Proletárokon azonban nem szabad rongyos csőcseléket gondolni, mert a nyomorúság még nem teszi a proletáriátus lényegét, hisz sem a kinai kuli, sem az orosz paraszt, sem az ir zsellér nem nevezhető proletárnak, viszont azonban van bérmunkás, aki többet keres, mint akárhány nagyhivatalnok. A proletáriátus szót ma már terminus technikusnak használjuk, hogy megjelöljük a kapitalista munkaadók szolgálatában bérért dolgozó népréteget, mely osztályt a kenyéradótól függő helyzete az antik szolgaságra emlékeztető viszonyban tartja.