Állami gimnázium, Munkács, 1910

8 így tovább hasonló esetekkel igen gyakran van alkalmunk találkozni és azon anyagot, mely egy már folyamatban lévő reakciónak sebességét megváltoztatja, egyszerűen katalizátornak, a tüneményt magát pedig katalízisnek nevezzük. Azon feltevésnek, hogy a szóban forgó reakciók már a katalizátor behatása előtt, bár igen csekély reakciósebességgel, de mégis folyamatban vannak, kísérleti tények is megfelelnek. Nagyon sok esetben maga a tiszta viz is gyakorol katalitikus hatást egészen úgy, mint egy más valódi katalizátor. így sok esetben csak csekély viz hozzáadásával már kimutatható reakció oly anyagok között, melyek egészen száraz állapotban látszólag nem gyakoroltak hatást egymásra. Vagy viszont már egymásra ható anyagoktól vonjuk el a vizet, amikor a reakció látszólag szintén megakad. Példának okáért melegítésre a szalmiáknak sósavra és ammóniára való disszociációja (NHiCl = HüN -j- HCl) csak azon esetben megy végbe, ha nedvesség van jelen; vagy a szénoxid lángja azonnal elalszik, ha a környezetből a nedvességet elvonjuk. A hidrogén és oxigén egyesülése nem történik meg teljes szárazságban, amint a kénhidrogén sem hat ily körülmények között a fémsókra. Teljesen száraz chlórgáz és ezüst között semmi körülmények között sem jön létre hatás. Az ozon nedvesség hiányában nem nyilvánítja oxidáló hatását. Mindezekből világosan látható, hogy a víznek katalitikus hatása van és bátran állithatjuk, hogy minden chemiai reakciónak egyik feltétele, hogy a nedvességnek legalább csekély foka kimutatható legyen. Az eddig tárgyalt esetekben a katalizátornak reakciógyorsitó hatása volt. Vannak azonban oly esetek is, midőn a katalizátor nem hogy növelné, hanem ellenkezőleg alászállitja a reakció sebességét; igy tudományos megfigyelések bebizonyították, hogy külömböző alkoholok, aldehidek, cukrok és szerves savakból származó sók a nátriumszulfitnek (Na2SC>3) és sztannosóknak oxidációját nagy mértékben hátráltatják. Ezen anyagokat azért, mivel a reakcióra ellenkezőleg, vagyis negative hatnak, negativ katalizátoroknak, magát a tüneményt pedig negatív katalízisnek nevezzük a reakció sebességét növelő positiv katalizátorral, illetve katalízissel szemben. Katalizátor névvel tehát mindazon anyagokat illetjük, melyek valamely chemiai reakciónak sebességét megváltoztatják a nélkül, hogy saját maguk megváltoznának. A következőkben számos erre vonatkozó példa közül néhány fontosabbat említek fel csupán, még pedig elsősorban a pozitiv katalízis eseteinek sorából, melyeket a müncheni egyetem vegytani intézetében saját tüzetes megfigyelésem tárgyává is tettem. A katalizátor vagy egyenlő mértékben elkeveredik a reakcióban szereplő anyagokkal és egynemű keveréket képez, amikor homogén katalízissel van dolgunk; vagy pedig nem keveredik a reagáló anyagokkal és ekkor heterogén katalízisről beszélünk. Hogy tulajdonképen miben áll a katalízis, mi a lényege ezen tüneménynek, arra nézve eltérők a vélemények, mert az esetek különféleségéhez képest a magyarázatot is különféleképen adták és általános érvényű definíciót erre vonatkozólag ennélfogva nem is tudtak a chemikusok megállapítani. Ezek után pedig térjünk át a katalitikus hatások szorosabban vett eseteire. Katalitikus hatásokkal már az egyszerűbb chemiai átalakulások folyamán is