Állami gimnázium, Munkács, 1910

28 való tények is megfelelnek. Sikerült ugyanezen enzimek, nevezetesen dohánydiasztáze, pankreaszfermentumok és élesztőextraktumok által úgy a maitóznak glükózba, mint a glükóznak maltózba a jellemző egyensúlyi állapotig való átalakítása. Itt természetesen előre kell bocsájtani azt, hogy chemiai folyamatok zavarólag ható befolyásokkal a rendszert, vagy az enzimeket meg nem változtatják. Ezekhez egészen hasonló megfordítható enzimhatásokra akadtak, nevezetesen Emmerlig a már emiitett amigdalinszintézisnél, továbbá Hanriott, Kastle és Loevenhart a glicerinbutirátnak és butilacetátnak szétválásánál és képződésénél lipáze által, azonkívül Fischer és Armstrong a tejcukornak kefirlaktáze által való képződésénél. Teljesen tarthatatlan azon felfogás, mely szerint az anorganikus katalizátor és enzim között lényeges külömbséget abban lehetne látni, hogy mig amazoknak általános alkalmazási terük van, addig az enzimek egészen specifikusan csupán csak egy bizonyos reakcióra hatnak. Hogy ezen állítás az anorganikus katalizátorokra nézve hamis, az ama törvényből is kiviláglik, mely szerint általános katalizátorok egyáltalán nem léteznek. Hasonlóképen tarthatatlan a fennebbi enzimekre vonatkozó állítás is, ami mellett számos vizsgálat eredménye szól. Kimutatták t. i. azt, hogy az emulzin különféle hidrolízisekre hasonló módon hat gyorsitólag. Amigdalin, arbutin, szalicin, koniferin példának okáért felbontatnak az emulzin hatására. Hasonlóképen a lakkáze katalizátor gyanánt szerepel a külömböző oxidációknál. Legújabban még azt is kimutatták, hogy az állati organizmusban egy oly enzim is található, mely úgy az oxidációfolyamatokra, valamint redukciófolyamatokra is gyakorol hatást. — Megengedhető eme dolgoknál az, hogy némely esetben az enzimhatásnak individualitása nagyobb, mint az anorganikus katalizátorokéi, mely körülményből azonban arra következtetni, hogy az organikus és anorganikus katalizátorok hatásai között lényegileg külömbség állana fenn, távolról sem lehet. Az eddigiekből láthatjuk, hogy a katalitikus befolyásoknak a chemiai reakciók külömböző változataira vonatkozólag mily rendkívüli fontosságuk van. Kimondhatjuk, hogy a chemia nagy birodalmában a katalízisnek általános szerepe és fontossága van, a mit még ezeken kivül a példáknak hosszú sorával lehetne bizonyítani. Mindezek után azonban felmerül előttünk még az a kérdés, hogy hogyan és miképen lehet ezen tüneményt megmagyarázni, hogy tulajdonképen miben áll lényegileg az idegen anyagoknak a reakciófolyamatokra való eme hatása ? Az előbbiekből következtetve kevésbé látszik valószínűnek, hogy azon tényeknek óriási variációja, mely mind a katalízis fogalma alá tartozik, egy általános, valamennyire nézve egyaránt érvényes inditó okkal meg legyen magyarázható. Állítottak fel ugyan ide vonatkozólag általános értelmezést, mint példának okáért Liebig és Nägeli kimondották, hogy a katalizátorok és fermentumok azon képességük által hatnak a velük érintkező testekben chemiai folyamatot előmozdítva, mely megfelel saját chemiai átváltozásuknak. Ezen magyarázat azonban a tudomány mai álláspontján nem tekinthető kielégítőnek. Az oly értelmezések, melyek azon alapon nyugosznak, hogy molekuláris rezgések más molekuláris rezgéseknél megfelelő változásokat idéznek