Állami gimnázium, Munkács, 1910

27 is. Ily hatástalanságot figyeltek meg és irtak le Tamman és Effront az emulzinnál és amilázénál. h) Az autokatalizisekre vonatkozólag álljon a következő példa. Herzog ugyanis azt találta, hogy a nádcukor inverziójánál invertin által a reakcióproduktumok épen úgy hatnak autokatalitikusan a reakció folyamatára, mint a hogy ez anorganikus katalizátorok jelenlétében történhetik meg. Ugyancsak nevezett búvár figyelt meg a szalicinnak emulzin által való szétválásánál negativ autokatalizist is. i) Hogy mennyire feltűnően nagy az analógia az anorganikus katalizátor és az enzim hatása között, arra vonatkozólag álljon itt egy angol chemikusnak, Armstrongnak vizsgálati eredménye. Ő ugyanis a nádcukor hidrolízisét tanulmányozta savak és enzimek behatása alatt. A hidrolizisfolyamat mindkét esetben általánosságban egy első rendbeli reakciónak felel meg; bár a reakció elején úgy a higitott sav, mint a higitott enzimoldat által nagyobb mértékben gyorsittatik, mint a hogy azt az egyenlet kifejezi és csak bizonyos idő múlva jut mindkét emiitett esetben kifejezésre a normális reakcióegyenlet. Aziránt tehát semmikép sein merülhet fel kétely, hogy az enzimek és anorganikus katalizátorok hatásai alapjában véve egymással azonosak. Minthogy azonban az enzimeknek chemiai összetétele tudvalevőleg igen bonyolult, a miért természetszerűleg elvárható az is, hogy ebből kifolyólag különféle komplikációk jöjjenek létre, melyek a folyamatra zavarólag hatnak s ezért az anorganikus katalízisek nagyobbrészt csak egyszerű modelljeikként tekinthetők a bonyolult enzimkataliziseknek. Mindazonáltal a kettő között alapjában fennálló analógia távolról sem vonható kétségbe. Ezen felfogással szemben különféle ellenvetések merültek fel, melyek azonban a dolognak velejét nem igen érintik, sőt az ujabb vizsgálatok eredményei határozottan meg is cáfolták valószínűségeket. Ezen felmerült ellenvetések közül egyik ugyanis azt hangsúlyozza, hogy az anorganikus katalizátorok úgy a szintetikus, mint a szétválási folyamatoknál érvényesíthetik hatóképességüket, mig az enzimek a szintetikus reakcióknál nem gyakorolnak katalitikus hatást. — Ezen ellenvetésnek hamis voltára reá mutatnak Croft Hillnek tudományos vizsgálati eredményei, melyek szerint bebizonyult, hogy bizonyos enzimek is birnak szintetizáló képességgel. Ugyanezen eredményhez vezettek Pottevin vizsgálatai is a pankreasz-szövetnek oleinekre való hatására vonatkozólag, melyekből az ezen szövetben előforduló fermentumok következtében trioleinek képződnek. Hasonlóképen sikerült Emmerlingnek az amigdalint élesztő maltáze jelenlétében szintézis útján mandulasavasnitrilglükozidból és glükózból előállítani. Eme felemiitett vizsgálatok azért is birnak rendkívüli fontossággal, mert az anorganikus katalizátorok és az enzimek közötti analógiát még más tekintetben is kifejezésre hozzák. A Croft Hill féle reakció ugyanis: Glükóz Maltóz meg is fordítható és igy egy egyensúlyi állapothoz vezet. — Már az előbbiekben megbeszélt szabályok értelmében kell, hogy a két egy egyensúlyi állapothoz vezető reakció katalizátorok, jelen esetben az enzim által egyenlő mértékben befolyásoltassék. E követelménynek, mint kísérletek bizonyítják,