Állami gimnázium, Munkács, 1910

23 pen katalízisről, mert a már előbb felhozott definició szerint a katalizátor oly anyag, amely a nélkül, hogy egy reakcióban tartósan része volna, annak sebességét megváltoztatja. Itt tehát egészen világosan ki van fejezve az is, hogy a katalizátornak semminemű minőleges elváltozást szenvednie nem szabad. Ennek folytán azután több chemikus odatörekedett, hogy hasonló eseteket kizárjanak a katalízis köréből. Ezzel ellentétben áll azonban Bredignek álláspontja, aki úgyszólván legtöbbet foglalkozott a katalízis tüneményével, minek folytán azt alaposan is ismerte. Ebből kifolyólag legalább ezidőszerint még ezen kizárt eseteket is a katalízisek körébe kell soroznunk, minthogy a katalitikus reakcióbefolyások eseteit a tulajdonképeni benső okokra vonatkozólag még nem mindig tudják egymástól elhatárolni. Ezen felfogás természetesen azután azt követeli, hogy a katalizátor definíciója is megfelelőleg módosíttassák, amint azt Bredig meg is tette. Szerinte tehát katalizátoroknak ezidőszerint mindazon anyagokat nevezzük, melyek valamely reakciónak sebességét megváltoztatják a nélkül, hogy mindenkor egy vegysúlytanilag egyenértékű viszonya az úgynevezett katalizátor esetlegesen átalakult mennyiségének a tulajdonképeni reagáló anyagok átalakult mennyiségéhez vonatkozólag fennállana. Továbbá Bodenstein ugyanezen értelemben mindazon eseteket nevezi katalíziseknek, ahol a reakciósebességnek megváltozása oly hozzátételek folytán következik be, melyek a szóbanforgó reakció egyenletében nem fordulnak elő. Azon tényen, hogy a katalizátor megváltozhat, alapszik azon körülmény is, hogy némely esetben annak katalitikus befolyása fokozatosan kisebbedve megszűnik. Ily hatástalanság ismeretes példának okáért igen finomul eloszlott platinánál, amely, mint már az előbbiekben említve volt, különféle gázreakciókat képes katalizálni. A platina hatása azonban bizonyos idő múlva legtöbbnyire kisebbé válik, vagy pedig egészen megszűnik. A katalitikus erőnek ezen gyengülése arra vezethető vissza, hogy a reakcióban szereplő gázok, vagy pedig azon anyagok, melyek azokat tisztátalanitják, a platinát chemiailag, vagy pedig felületén mechanikailag megváltoztatják. Ismeretes még arra vonatkozólag is egy példa, hogy a harmadik előbb kimondott törvényszerűség sem érvényesül mindig, t. i. az, mely szerint két egyensúlyhoz vezető reakció valamely idegeR anyag által egyenlő mértékben kell hogy katalizáltassanak. Az alábbi reakciót CrN + 3H Cr + NHs Baur és Voerman igen pontosan tanulmányozták és azon eredményre jöttek, hogy a chromnitrid az ammonia szétválásának reakciósebességét nagy mértékben növeli, inig ellenben saját képződésére semmi befolyással sincsen. Nevezett chemikusok ezen rendkiviil érdekes körülményeknek magyarázatot is igyekeztek adni. Ugyanis a chemiai egyensúlyra vonatkozó egyenlet (k. a. b = ki. c. d) azon feltétel alatt vezettetett le, hogy a két egyensúlyhoz vezető reakció egyenlő gyorsaságú lesz úgy, hogy egy dinamikai egyensúlyi állapot áll elő. Ezen körülmények között mindenekelőtt az egyensúly épségben tartása végett kell, hogy az egyik reakció katalitikus gyorsulásának a másik reakciónál is épen ilyen behatás feleljen meg. A dinamikai egyensúly felvételének helyessége azonban nincsen bebizonyítva; ha pedig ellenkezőleg felvesszük, hogy a chemiai egyensúly tulajdonképen statikai állapot, akkor ezáltal a che-