Állami gimnázium, Munkács, 1910

22 akkor k változásakor ugyancsak olyan változás felel meg a ki-nek is. Erre vonatkozólag egy szép példát hozhatunk fel Baker vizsgálatai köréből. Ugyanis a szalmiák disszociációja ammóniává és sósavvá NH4CI = NHs + HCl csak azon esetben megy végbe, ha nedvességnek legalább csekély nyomai konstatálhatok. Nedvességnek teljes hiányában semmi változás a szalmiákon nem megy végbe. Ugyanezen szabály áll a megfordított reakcióra is, vagyis teljes vízhiányban az ammónia és sósav semmiképen sem egyesül szalmiákká. Ellenben nedvességnek már csekély nyomai is miként a disszociációt, azonképen a szalmiákká való egyesülést is lehetővé teszik. Mindeddig tulajdonképen a felhozott példák csak ideális katalízisekre vonatkoztak, ahol a törvényszerűségek tökéletesen érvényesülnek. A gyakorlatban azonban igen sok eltéréssel találkozunk, minek okát a különféle mellékkörülményekben kell keresnünk. Már jóval előbb volt emlités téve arról, hogy a katalizátor által előidézett hatás saját mennyiségével áll egyenes arányban. Ha azonban a már tárgyalt katalíziseket ezen szempontból szigorú vizsgálat alá vesszük, azt fogjuk tapasztalni, hogy ezen szabályszerűségnek úgyszólván soha sincs meg a pontos érvényessége és hogy a katalizátor mennyisége és hatása közötti arány csak megközelítőleg olyan, amint azt a fenti szabály kifejezi. Ezen eltéréseknek okát részben maguknak a katalizátoroknak chemiai átalakulására, részben pedig a reagáló rendszernek a reakció lefolyása által megváltoztatott összetételére vezethetjük vissza. Ha A és B anyagokból álló rendszerhez A + B még egy C katalizátor is járul, akkor A + B + C rendszernél az A-nak és B-nek AB-vé való egyesülési sebessége a C katalizátor mennyiségével arányos lesz. Azonban hogyha már csak igen kis menynyiségü AB is képződött, akkor a rendszer nem az utóbbi szimbólumnak, hanem A + B + C + AB szimbólumnak felel meg. Ez tehát elég világos magyarázata az általános fenti törvényszerűségtől való eltérésnek, mivel látható ebből, hogy maga a rendszer változott meg, mely a reakció lefolyásával folytatólag tovább változik. Minthogy egy katalizátornak hatóereje nagyonis individuális tulajdonság, nem látszik lehetetlennek, hogy a reakcióban szereplő anyagok megváltozása által a katalizátor hatóképessége is változást szenved. A szorosabb viszonyt a médium elváltozása és a katalizátor hatása között esetről-esetre quantitativ vizsgálat által kell meghatárezni és megvilágítani. Úgyszintén az előbb megbeszélt második törvényszerűség, t. i, hogy a katalizátor nem képes az egyensúlyt megváltoztatni, sem érvényesül mindig pontosan, mert kétségkívül nagyon sok olyan anyag van, mely egyidejűleg a reakciósebességet befolyásolja és az egyensúlyt megingatja. Ezen utóbbi munka végzésénél a termodinamika szabálya is azt követeli, hogy a mellett a katalizátor is változást szenvedjen. A katalizátornak ilyetén elváltozását megvizsgált alkalmas esetekben tényleg ki is mutatták. Kérdés azonban, hogy ez utóbbi esetekben lehet-e még szó tulajdonké-