Állami gimnázium, Munkács, 1910
21 ben vannak. Továbbá a megmérendő reakciósebesség azon körülményeken kiviil, melyek a homogén rendszerű reakciókat is befolyásolják, még az érintkező felületek nagyságától és állapotától, azonkívül, ha gázokról vagy oldatokról van szó, azon sebességtől függ, mellyel a reagáló alkotórészek az illető médiumon átdiffundálnak. Ha egy heterogén katalizátor által befolyásolható ionreakció esete áll fenn, amely mint a legtöbb ionreakció mérhetetlenül rövid időn belül megy végbe, akkor a rekciósebességet nem a reakciónak tulajdonképeni mechanizmusa, hanem a reagáló anyagoknak a katalizátorhoz való diffúziójuk fogja szabályozni. Ellenben egy lassan végbemenő chemiai reakciónál a megfigyelendő reakciósebességet egyidejűleg az átalakulásnak tulajdonképeni reakciósebessége és a diffuziósebesség feltételezik. — E szerint a heterogén katalízisek átalakulási egyenleteit még ki kell egásziteni. Mint rendkívül fontos törvény érvényesül a katalitikus hatásoknál azon tétel, mely szerint egy katalizátor oly reakcióknál, melyek chemiai egyensúlyhoz vezetnek, az egyensúlyállapotot meg nem változtatja. A katalizátor hatásának csak azon sebesség van alávetve, mellyel az egyensúlyhoz vezető reakciók egyensúlyi állapotukat elérik. Ezen törvényszerűség azon ténykörülményre van alapítva, hogy a katalizátor semmiféle energiaelváltozást a befolyásolt rendszerben előidézni nem képes. Erre vonatkozó példákat többféle módon tanulmányoztak, Már volt szó előbb is az acetónnak diacetónalkohollá való kondenzációjáról : 2CHsCOCH3 = CH3COCH 2C(CH3) 2OH, mely esetben Koelichen szerint állandó egyensúlyi állapot következik be, mely a 2 a tömeghatás törvényének értelmében az b = (const,) állandó viszonyszám által van meghatározva, ahol a az aceton mennyiségét, b pedig a diacetonalkohol mennyiségét jelenti. Azon reakciósebesség, mellyel ezen egyensúlyi állapot eléretik, a jelenlevő hidroxil-ionoktól és a hozzáadott katalitikus hatású alkáli természetétől függ. Egy érdekes példa Küster vizsgálatai köréből a SOa -f- O = SOa reakció, mely ugyancsak egyensúlyi állapothoz vezet. Nevezett tudós megvizsgálta ezen átalakulást különféle katalizátorok, nevezetesen platina, vasoxid és vanadinpentoxid befolyása alatt, mely alkalommal azon eredményre jött, hogy a végső egyensúlyi állapot valamennyi katalizátornál egyenlő volt. Ha valamely anyag két egy egyensúlyi állapothoz vezető reakció közül egyet katalizál, akkor a megfordított reakcióra is ugyanolyan hatást kell gyakorolnia. Ezen tény egyik folyománya a már előbb tárgyalt szabályszerűségeknek. A chemiai egyensúlyi állapot, mely valamely reakciónak felel meg: A + B C -f- D a tömeghatás törvényének értelmében az alábbi egyenlet által van meghatározva : k. a. b = ki. c. d, ahol a, b, c és d az előbbeni egyenletben az A, B, C és D betűk által jelölt anyagoknak koncentrációját, továbbá k és ki a sebességi koefficienseit jelölik. Ha az A -f- B reakciót valamely idegen anyag katalizálja, vagyis a k-t növeli, mialatt az egyensúlyi állapot természetesen semmi változást nem szenved,
