Állami gimnázium, Munkács, 1909

6 Van itt még egy fontos megemlíteni valóm. Azokat a vétségeket, amelyeket az ifjú a serdülésnek e korszakában elkövet: nagyon is szigorú lelki vizsgálódás tárgyává tegyük. Ne Ítéljünk könnyedén s ne pusztán a megtörtént tény alapján. A lelkirugókat keressük itt. Vizsgáljuk meg: elvetemültség hozta-e létre a biint, vagy a járatlan, tapasztalatlan, tudnivalóival tisztában nem levő ifjú tévedése-e oka a megtörténteknek, S mindenek felett ne büntessünk szigorúan. A szigorúság e kérdésben lehetetlen. Az erkölcsi igazságok támaszbotját adjuk az ifjú kezébe, az önismeret lámpását, a becsületes gondolkozás világító fáklyáját, az önbecsülés drágaköveit s mutassuk meg neki a lealjasodás veszedelmeit is, s ha akkor is vétkezett: ám bűnhődjék, de ezek ismerete nélkül büntetni az ifjút, nemcsak helytelen pedagógiai elv, de a legnagyobb mértékben elitélendő törekvés is. A testi és lelki tisztaságra kell nevelni az ifjuembert. Ez a törekvés kell hogy vezesse a modern iskola tanárait. S vezeti is minden bizonnyal. A gyermek, a szülők legnagyobb kincse az iskolába kerül s ezzel uj fejlődési folyamat részesévé lesz. Az iskolába elhozza a szülők és testvérek szeretetét, az otthon megbecsülését, a bácsi, a néni, szóval a nagyobbak iránt érzett tiszteletét. A legszebb lelki tulajdonságoknak az alapköveit. Igaz, jöhetnek kivételes esetek is. A gyermek az iskolába nem a legnemesebb lelkierények alaptulajdonságainak a birtokában jön, sőt ellenkezőleg, a civakodó és részeges, vagy tolvaj szülők szomorú életének ismeretével s apró lelke a bűn ezer csirájával megfertőzötten. Az iskola kell, hogy a többivel egyenlővé tegye őt is, mielőtt nagy munkájához hozzá fog. Ez a javitó munka egészen más irányú, mint amiről most beszélek, azért ennek bővebb tárgyalásába most nem is bocsátkozom. Az iskolába nemes lelkierények gazdagságával induló gyermek, csakhamar uj környezetben találja magát. A jóbarátok és cimborák sok uj dolgot tudnak, amit ő nem tudott, sok uj tréfa, sok uj pajzánság részesévé lesz s akaratlanul is belesodródik olyan körbe, amelynek alakulása és kifejlődése még ismeretlen előtte. A gyermek lelke ép ugy hajlandó a jóra, mint a rosszra, s a fejlődésnek abban a stádiumában, amikor ismeretek özönnel zúdulnak reá: könnyen irányt téveszthet. Tapasztalatokon alapuló biztos itélet hiányában könnyen választhatja a jó helyett a rosszat s ha még a gyermek pajtásság is társul a választáshoz: készen van a romlás, lehet, hogy az egész élet romlása. Már itt a gyökerében kell a bajt felismerni. Ezt pedig csakis minden egyes gyermek külön megfigyelésével érhetjük el. A fogékony s izgalmakra hajló gyermeklélek tárgyat keres. Szereti a titokzatost, homályost. Pandúrt, rablót játszik. A bújócska foglalkoztatja a fantáziáját s a bokrok mögött lappangó társát a diadal igaz örömével leli fel és rántja elő. Eközben előlépnek a kufár. lélekrontó spekulánsok, a gyermeklélek gyilkos uzsorásai, akik nem átallják tőkéjüket a gyermeklélek megrontásába fektetni s megszületnek azok a szennyes iratok, amelyek megmételyezöivé lesznek annyi derék és nemesen indult ifjú léleknek. Amig a tavasz mámora el nem ömlik a leikükön, olvasóivá szegődnek egy uj irodalmi műfajnak: a detektív regénynek. A középiskola alsó osztályaiban nagyon is elterjedt olvasmányok: a Nick Carter, a Scherlock Holmes s