Állami gimnázium, Munkács, 1908

7 ködött 1863-ig. Ezen idő alatt ís áldozott múzsájának és a sors kedvezéséből néhány nevesebb festővel ismerkedvén meg, ujult kedvvel fordult az elhagyott pálya felé, melyen az első babért Komócsy József költőnk kiválóan sikerült arcképe szerezte neki. 1869-től 1874-ig a fővárosban lakott s miközben festményeivel nevét szélesebb körökben ismeretessé tette, a rajztanári oklevelet is megszerezvén, kinevezés folytán a munkácsi állami gimnáziumhoz került szolgálattételre. Ezen intézetnél 1875. szept. 14-től 1892. jul. 22-ig, végleges nyugalomba vonulásáig működött. Tiszta és zajtalan folyású életét immáron a munkácsi rk. temetőben porladó felesége és fogadott leánya édesítették meg családi boldogsággal; nyugalmas óráiban szorgalmasan forgatta az ecsetet s városunkban számos úri család őriz tőle eredő festményt. E mellett a társaságnak is kedvelt embere volt, többek között buzgó tagja a régi dalegyesületnek, melyben most is emlegetik a mi kedves János bácsinknak ép oly érces, mint meleg baritonját. Különösen nyugalmaztatása után dolgozott sokat; igy többek között a beregvármegyei székház dísztermében a főispánok és helytartók, a király ő felsége, Deák Ferenc, Széchenyi István, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos nagyobb arcképeit, azután a szatmári és ungvári püspökök s azok elődeinek képmásait festette, melyeken a portraitszerü hűség mellett főképen a lélek visszatükröztetésére törekedett. Beregszászból, hova vejéhez: Kiss István bírósági tisztviselőhöz még a kilencvenes évek közepén átköltözött, gyakran kirándult a szomszédos vármegyékbe megrendelések teljesítése végett, utóbbi időben legsűrűbben Szabolcsba, melynek megyeháza számára öt főispáni arcképet festett. Ezek voltak utolsó alkotásai. A mult év juniusában egy rosszindulatú daganat támadta meg szervezetét, melyre hasztalan keresett gyógyulást fővárosi sebészeknél is. Férfias megadással és türelemmel viselte a kórság súlyát, mely f. évi március hó 23-án véget vetett áldásos életének. Másnap temették Beregszászban rk. szertartás szerint óriási részvét mellett. Elete 74 évre terjedt, emlékezete sokáig fog dacolni az idő pusztitó hatalmával. Az ember jellemzéséhez hozzátartozik még az is, hogy puritán és demokrata volt. Majdnem sértésnek vette, ha nevét valaki y-nal irta és családja sohasem tudta rávenni, hogy nemesi címerüket lefesse, noha mások megrendelésére ilyeneket is festett. Tanári működésében és az emberekkel való érintkezésben a sze-