Állami gimnázium, Munkács, 1905

12 nemesit, ez tökéletesít. — Ha ezen próbától diadalmasan kerül ki, ha ifjú szívvel, tapasztalatlansággal és könnyelműséggel megtudta magát védeni a hibáktól és ferde szokásoktól, akkor nyugodt lehet a szülő; az a fiú az életben sem fog egyhamar megtántorodni. Mennyivel más, határozottabb, bátrabb, az életet és az emberi viszonyokat jobban ismerő ifjú lesz az ilyen, mint az, ki egy szűk kiskörben, hol mindenki dédelgeti, szereti, a hol csak barátságot, jóindulatot és becsületet lát, a hol mindenkiben megbizhatik és meg is kell biznia, nevelkedik és tölti ifjúságát. Mily nagy tapasztalatlansággal, félénkséggel és elfogódottsággal lép az utóbbi az életbe. Hogy pedig a gyakorlati életre való nevelés mennyire szükséges és kívánatos, mutatja az, hogy a szülői ház is felhasznál minden alkalmat arra, hogy gyermekét vagy tapasztalatilag vagy elméletileg jókor megismertesse a valóságos élettel. Ez ellen azt lehet felhozni, hogy a gyengébb akaratú internátusi növendékek már a gimnáziumi élet idején, tehát még fiatalabb korukban lehetnek tapasztalatlanságuk és gyengeségük áldozatai. Mig a későbbi években a tévedést sokszor észre sem vesszük, vagy csak nagyon későn tudjuk meg és legtöbbször nem is tudunk segíteni már, addig ilyenkor a bukás, a veszély még nem nagy és sohasem olyan, hogy rövid idő alatt jóvá tenni nem lehetne. A gyermek és az őt körülvevő veszély hatalmunkban van, segíthetünk rajta és segítünk is. A tévedés beismerése és az elkövetett, de el nem titkolható hiba feletti szégyenkezés örökre jó intő példákul fognak szolgálni a későbbi küzdelmek és csábitgatások sorában is. Ha a gyermekkori hibát (d:ic, engedetlenség, fékezhetetlen szabadság vágy, tiszteletlenség, lopás, hazudozás, ivás, kártyázás stb.) nem vagyunk képesek odaadó gond és fegyelmezés után sem kiölni a gyermek lelkéből, akkor a baj sokkal mélyebben gyökeredzik, az benne van az illetőnek természetében és szervezetében, mint valami betegség, melyet a legtöbb esetben — sajnos — nem képes az emberi tudomány meggyógyítani. Ez kből lesznek a javíthatatlan, folyton visszaeső bűnösök. — Ezeken csakis nagy lelki vagy más egyéb megrázkódtatás segit néha. Az elmondottak szerint tehát az internátusi életnek legfőbb előnye az, hogy az életre nevel. Ez pedig igen fontos és gyakorlati szempontból igen előnyös, mert hiszen most egész életünket a nagy nyilvánosság előtt éljük le. Minél bátrabban tud valaki e nagy forgatagban forgolódni, minél gyorsabban tudja a kedvező alkalmat megragadni saját boldogulására, minél bátrabban tud minden dacoló körülmények közt az ellentétekkel és akadályokkal megküzdeni, annál könnyebben és sikeresebben tud működni a maga elé tűzött cél érdekében. De a ki az összes embereket angyaloknak gondolja, annak szive az első csalódásnál elkeseredik, annak hite megrendül az emberekben, az csak félelmetes vadállatokat fog látni az emberekben és megfélemlítve, meglapulva, de elkeseredett pessimismussal és megsértett önérzettel és világgyülölettel fog félrehúzódni a nagy küzdelemből. Az együttélés folytán a növendékek megismervén társaik társadalmi és egyéb viszonyait, továbbá az ottani vidék földrajzi és népi sajátságait, jellemét és szokásait, egészen más látókörre tesznek szert, mert lassan az egész ország