Állami gimnázium, Munkács, 1905

11 gény tanulók sem mindig oly elriasztóan szegények. — Sőt én igen kívánatosnak tartanám, hogy minél több alapítványi, illetve teljesen ingyenes hely legyen, hogy az arra érdemes szegény ifjaknak lehetővé váljék az iskolák rendszeres elvégzése, anélkül, hogy előbb testüket és szervezetüket, sőt talán lelküket is tönkre tegyék a megélhetés korai gondjaival és mások folytonos tanitgatásával elhanyagolva e mellett az életben oly fontos „társadalmi képzettséget" is. 3. Gyakran hangoztatott panasz az internátusok ellen, hogy ott a növendékek igen sok rosszat tanulnak el egymástól. A legkülönbözőbb helyekről, a legkülönbözőbb rangú és állapotú családokból, egymástól sokszor nagyon eltérő műveltséggel 80—100 növendék verődik össze és ezek egymás hibáit, rossz hajlamait stb. megismerve megtanulják, illetve elsajátítják. Hogy a fiúk egymástól megtanulnak bizonyos deákfogásokat és fortélyokat és más nem mindenkor helyeselhető kisebb-nagyobb hibákat és ferde szokásokat, azt mint tény, senki sem fogja tagadni azok közül, kik e tekintetben tapasztalattal rendelkezve a tárgyilagosság alapján mondják ki meggyőződésüket. De a magam részéről határozottan tiltakozom az ellen, hogy erkölcsi hibákét vagy épen bűnöket sajátíthatnának el egymástól. — Egy részüknél koruknál fogva alig lehet szó erkölcsi hibákról, másrészt pedig az olyat, a kinél a legkisebb erkölcsi bűn megnyilatkozását látjuk, azonnal eltávolítjuk az intézetből, mi által bűne inkább elijesztő például fog szolgálni. Midőn a rossz szokások elsajátithatását általánosságban megengedtük, csak nagyon felületesen bíráltuk el a kérdés érdemét. Oly fontos e tétel, hogy kénytelen vagyok egy kissé behatóbban foglalkozni vele. Nemcsak hibákat látnak a fiúk egymásban, hanem legalább is épen annyi jó tulajdonságot. Bár természetünknél fogva hajlandók vagyunk a rosszra, szeretjük a tiltott dolgokat, de egyik legnagyobb gyengeségünk: a hiúságunk folytán megvan bennünk a kiválóság csodálása és a jó tulajdonságok iránti vonzódásunk is, melyeknél fogva a kiválóbbat utánozni, illetve túlszárnyalni akarjuk. — Hány szegény, majdnem teljesen neveletlen és műveletlen fiú kerül be az internátusba, de itt nem folytathatja és nem is folytatja előbbi elvonult életét, nem mutogatja esetlen modorát, ha nem titokban, szégyenkezve, de a legnagyobb igyekezettel azon van, hogy megszabaduljon esetlen hibáitól. Általánosságban tehát elmondhatjuk, hogy az internátusi együttlét arra ösztönzi a növendékeket, hogy az érintkezésben, a külső megjelenés és modorban lehetőleg mindnyájan és mindenkor az általános műveltség legalább elemi követelésének megfeleljenek. — Folyton nagy társaságban élve megszokják az embereket, határozott, bátor fellépést sajátítanak el, megtanulják az illem fontosabb szabályait, megjelenésüket és modorukat a viszonyokhoz, a személyek rangja és állásához igyekszenek alkalmazni, szóval igyekeznek társadalmi műveltségre szert tenni. Ezenfelül ez az életmód próbaköve lesz a jellem képződésnek. — A sok hiba látása, szomorú tapasztalata annak, hogy néha — legalább rövid időre — az alattomos és ravasz is boldogul, a sok csábitgatás és a sikerrel végződő rossz példák igen nagy próbára teszik a fejlődő gyermeket. És ez a próba