Állami gimnázium, Munkács, 1905

10 alkalmas egyéneknek helyes és céltudatos nevelése. Hogy néha majdnem lehetetlenre is vállalkozik az intézet, az csak az intézet áldozatkészségét és nemes intencióit mutatja. — Hogy ezt nem vitte túlságba, mutatja az, hogy minden időben kizárta kebeléből azokat az ifjakat, kiknek rakoncátlan viselete a többi ifjak lelkét vagy jellemét veszélyeztette volna. Az ujabban alakult, legnagyobb részt jótékonycélú internátusok pedig a felvétel egyik feltételéül kötik ki: a megfelelő magaviseletet. így tehát a már régente is hibás felfogásból kiinduló és a mai viszonyok közt épen alaptalan azon kifogás, hogy az internátus amolyan mai értelemben vett javítóintézet, magától elesik és tarthatatlanná lesz az előtt, a ki csak egy kissé tájékozott az internátusi viszonyokban. 2. A most tárgyalt ellenvetés a legtöbbször ezen kibővített alakban hallható : az internátusba csak rossz viseletű vagy szegénysorsú gyermekek valók. A módosabb szülőt tehát részint a hiúság tartja vissza attól, hogy gyermekét a „szegény-házba" adja, részint mintegy lelkiismereti fordulást érezne ily esetben, úgy gondolva, mintha nem tenné meg gyermekeért mindazt, a mit vagyoni helyzetéből, illetve társadalmi állásából kifolyólag megtehetne vagy meg kellene tennie. — Ha nem a tapasztalat győzött volna meg ezen állitások valódiságáról és gyakoriságáról, ha nem mentegetőzött volna sok szülő nagy szégyenkezés között, hogy fiát internátusba óhajtja adni, ha nem láttam és hallottam volna a megiitküzést és az aggódó kérdezősködést; hát annak a fia is itt van ? talán rossz viseletű ? hát miért van itt stb. ? úgy egyszerűen azt mondanám, hogy ezzel az ellenvetéssel komolyan ne is foglalkozzunk. Pedig többször visszatartja a szülőt ez utóbbi körülmény, mint az előbbi. Azzal ugyanis, hogy a gyermekünk rossz, — mondjuk nagyon életrevaló, eleven — sokszor még dicsekedünk is; de a szegénységet mindenki takargatni szokta. Ezen ellenvetés onnan származhatik, hogy az alapítványi, azaz ingyenes helyekre legtöbbször szegény vagy elszegényedett gyermekeket vesznek fel. — Az alapítványi hely elnyerése azonban nem csak szegénységhez, hanem a jó tanuláshoz azaz „az ész és jellembeli gazdagsághoz" és nem ritkán a protekcióhoz is van kötve. A ki még ezek után is fél a szegénység látszatától, vigasztalja meg magát azzal, hogy ma már igen előkelő és gazdag szármasású ifjak nyernek elhelyezést és kiképeztetést az internátusokban. — Továbbá rendes körülmények között viszonylagosan több kiadásba kerül a neveltetés az internátusban mint magán háznál, niert a legtöbb esetben az olcsóbb elszállásolást keresik a szülők, nem törődve a szállásadók aránylagosan kisebb intelligenciájával sem. Kivétel a munkácsi internátus, melyet az állam nagy áldozattal tart fönn. Jóllehet az alapítványi helyeknél és egyes intézetekben általában a felvételnél a szegénység is mint kedvező körülmény jön számításba, ne szégyelje senki a szegénységet, mert még akkor sem szégyen, ha tényleg megvan, másodszor, mert jó viseletet és tanulást is megkívánnak a felveendőtől, harmadszor pedig igen sok esetben nem oly szegények az emberek, mint a milyeneknek egy-egy kérelmezésük alkalmával látszanak s így az internátusba felvett sze-