Állami gimnázium, Munkács, 1904

II. Kovács Pál és a novella. — Bevezetés. — A mesteréről „Kisfaludy Károly iskolájáénak nevezett írói csoport egyik igen kedves alakjának, novellairodalmunk úttörőjének, Kovács Pálnak novelláival kívánok ezen értekezésemben foglalkozni. Kovács az irodalom több terén működött, írt vígjátékokat, komoly tárgyú drámákat, kisebb verseket, de írói munkásságában legbecsesebbet és legmaradandóbb értékűt mint novellaíró alkotott. 1828-ban, húsz éves korában jelenik meg első novellája és ettől kezdve egész életében (született 1808-ban, meghalt 1886ban) nagy szeretettel és nem kevés tehetséggel fejlesztette a magyar költészet fájának ezen új hajtását. E műfaj míveléséhez sokkal több tehetsége volt, mint akár a vígjátékhoz, akár a komoly tárgyú drámához, a melyekkel, a mint erről Greguss Ágost és Salamon Ferencz bírálataiból értesülünk, nem is tudott hatást kelteni.

1 Annál nagyobb elismeréssel szólanak bírálói novelláiról. Schedel (Toldy) Ferencz az „Athenaeum"-ban megemlékezve Kovács „Beszélyfűzér"-ének megjelenéséről, az olvasók figyelmébe ajánlja a novella-gyűjtemény érdekes, gazdag tartalmát.

2 Vachot Imre a „Pesti Divatlap"-ban szintén behatóan tárgyalja Kovácsnak mint novellaírónak működését.

1' Méltatásában a többi közt ezeket írja: „Mindazon beszélyt, mely az ő tollából ered, a legmohóbb szellemi vágygyal fogadják. Mert költőnk egészen magyar költő, műveiben kizárólag uralkodik a nemzeti elem, híven tükröződik vissza a magyar élet, főleg a magyar középrend élete, mely a többi rend közt úgyszólván egyedül olvas magyar irodalmi terményt s igen jól érzi magát, ha a költői világban is feltalálhatja saját eredeti jellemét, sajátos nemzeti életének erényeit s játszilag kigúnyolt hibáit." Még nagyobb lelkesedéssel ír róla Jókai Mór 1877-ben, a midőn Győrött Kovács ötven éves írói jubileumát ünnepelték: „Nemcsak olvasták, hanem sokan még könyv nélkül is tudták s egyes helyeit minden művelt egyén képes volt idézni."

4 Ha ebben van is kis túlzás, annyi bizonyos, hogy igen szívesen olvasták nemcsak a húszas, harminczas és negyvenes években, a mikor költői működésének csúcspontján állott, hanem még jóval későb is. Az „Auróra", Széder Fábián „Urá1 Budapesti Hirlap 1856. Greguss Ágost tanulmányai, l'est 18/2. II. 5 Athenaeum 1841. 3 Pesti Divatlap 1844. Magyar írók jellemrajzai. II. 4 A Hon 1877., 324. szám.