Állami gimnázium, Munkács, 1904

12 E levélformában írt novellának, vagy mint szerzője nevezi „történet"-nek hőse Székessy György. Mint gazdálkodó ember földjén tölti el legtöbb idejét. A maga otthonában érzi magát csak jól és azért nem is igen szeret abból eltávozni. És így nagy küzdelmébe került anyjának rábírni, hogy fogasson be és menjen el vele Vízkereszt napjára Bükködre Menyhárt bátyánkhoz. Hiába hozakodik elő édes anyja, hogy nagy vígság lesz ott aznap, ő azt tartja, hogy jó gazdának télen is van tennivalója a maga birtokán. Aztán meg az olyan helyen leányok is szoktak lenni, kikkel neki beszélgetnie is kell, noha különös nyelvüket nem igen tudja megérteni. Pedig anyjának az a szándéka, hogy őt ez alkalommal majd meg is házasítja, a mibe hősünk nem akar beleegyezni. Hisz a „mostani módi" leányok oly gyöngék, hogy ha egyet közlilök megölelne, keze közt -halna meg. Végre mégis útra kel és elérkezik Btikködre. Sok minden éri e helyen, de mégsem bánta meg, hogy elment, mert itt ismerkedett meg Tormády Minkával, a kit később el is vesz feleségül. — Mig ez azonban megtörténik, sok kalandban lesz része hősünknek, sok ügyetlenséget és félszegséget követ el. E kalandok elbeszélése képezi a tuiajdonképeni bonyodalmat. Az egész cselekmény különben három helyen megy végbe t. i. Bükködön, Menyhárt bátyánknál, aztán hősünknek, Székessynek otthonában és végül a Tormády családnál. A legérdekesebb a biikködi tartózkodás rajza. Itt mutatja be írónk Székessyt a legkomikusabb helyzetben. Női társaságba kerülve, a milyenben még mindeddig nem igen forgott, nem tudja, hogyan is kelljen neki e helyen viselkednie. Annyira szokatlannak érzi a helyzetet, hogy ügyetlenséget ügyetlenségre követ el. Alig hogy belép, a társaság egyik tagját „lehavazza", később ennek szép kék kezkenőjét égeti el, sőt fehér ruháját fekete kávéval önti le. De Minka, — mert ő volt az áldozat — mindenre csak annyit mond: „óh semmi!" E két szót oly kedvesen ejti ki, hogy Székessy, ki eddig a nők ellensége volt, szerelmes lesz belé és boldognak érzi magát, hogy Julianna napján, a mikor napaasszonya nevenapját ünnepli, már az esküvőjét is megtarthatja. Kovács Székessy rajzában eddigi novelláiban még nem tapasztalt tehetségének adta meggyőző bizonyítékát. Miként Kisfaludy „Tollagi"-ban a fővárosban tapasztalatlan ifjúnak rajzolta meg komikus alakját, úgy Kovács Székessyben a női társaságot kerülő, pallérozatlan, de különben nemes, becsületes lelkű embernek typusát mutatta be a maga korából. Egy másik, nagy érdeme Kovácsnak, hogy e novellájában a kor nemes családjainak magán és társadalmi életét számunkra megörökitette. E társas életet, a farsangi mulatozásokat és az ezzel járó vidám, gondatlan életmódot e kor egyik irója sem rajzolta érdekesebben, mint Kovács e novelláiban. A kitűnően bemutatott genre alakokban szinte megelevenedik előttünk e letűnt kor a maga egyszerűségében és érdekességében. Mondhatjuk, hogy Kovács megfigyelő tehetségének és jellemfestő erejének talán egy novellájában sem adta fényesebb tanújelét, mint a „Vizkereszt"-ben. Ha a novella szerkezete az egység szempontjából mutat is hiányokat, a részletek rajza igen sikerült és általában Kovács legtöbb novellájáról elmondhatjuk, hogy azok a részletekben nagyobb művészetet árulnak el, mint a compositio egységében. Figyelmet érdemel a novella előadása és nyelve is. Hogy az előadás ne váljék unalmassá, arról azáltal is gondoskodik a iró, hogy élénk és mulattató dialogokat sző az egyes levelekbe. A „Vízkereszt" stílusa igazolja, mennyire bele tudott Kovács merülni a nép gondolkozásmódjába és mennyire képes volt ellesni, megtanulni annak zamatos beszédmódját. Az előadás a tárgyhoz mért; ép oly egyszerű és természetes, mint a személyek és mint az élet, melyben ezek szerepelnek. Öt, évvel később, 1836-ban jelent meg a „Farsangi kalandok" második része a „Húshagyó kedd." Ebben Székessy házaséletéből beszél el írónk néhány érdekes jelenetet. Székessy boldogan él fiatal feleségével és így élne ezentúl