Állami gimnázium, Munkács, 1903

f ffomory 3mre. „A tiszteletre méltó öregség nem az esztendők számával jár, hanem az élemedett kor a hiba nélkül való élet. Rövid időn vége lévén, sok időt töltött be. Bölcs Salamon ez igéinél találóbb szavakat alig véshetnénk elköltözött kedves társunk síremlékére. Csak egy ifjú nemzedék élvezte tanári munkásságának gyümölcseit, hosszú mesgyéken szántott. Azonban mélyen szántott. Hivatásának emelkedettebb tájain járt, ott hol a tanár több mint külső gépezet az elme fejlesztésének szolgálatában. Valamint egy egyed lényeges részei összeolvadnak s kölcsönhatásuk szüntelen érvényesül, akként forrt össze az ö működésében tanitó és nevelő. Vonzó egyéniségében megtestesült számos jeles erény s azok elsajátítására a leghathatósabb pedagógiai eszközzel, jó példával, édesgette a gondjaira bizott hajlékony anyagot. Tipikus alakja volt Tomory a szelídségnek, nyájasságnak és önuralomnak. Ki látta valaha, hogy a megboldogultat sajnálatos tettekre ragadta volna az indulatosság. Kit sértett meg? Tett-e valakit ékeinek céltáblájává? Elrebbent-e ajkairól csak egyszer is gáncsoló szó vagy szeretetlen hang ? Szemmel látható örömet szerzett neki bárki, ha előzékenységét, szolgálatkészségét vette igénybe. Volt tanáraival szemben, kiknek kartársává lett, határt nem ismerő tiszteletet és figyelmességet tanúsított. Tanári tevékenységének legsajátosabb vonásaiként tiszteltük pontosságát, rendszeretetét, türelmét. Kötelességtudásának erejét világítja meg az a följegyzésre méltó tény, hogy tanári pályafutásának 11 éve alatt semmi cimen soha egy órát nem mulasztott. Ha a gyilkos kór, mely áldozatul szemelte ki, itt-ott szinte kimerítette testi erejét, kocsin járt előadásra.