Állami gimnázium, Munkács, 1903

4 Egész emberré tette öt rendithetetlen vallásossága. Betegségének legnyomasztóbb idejét nem tekintve, minden vasárnap az ifjúság padjain hallgatott misét; tanítványaival egy sorban járult a szentségekhez, megjelent velük az exhortációkon és körmeneteken. Ha való, hogy a férfiút megpróbáltatások közepette lehet megismerni, Tomory épen szenvedéseiben érdemelte ki legmelegebb becsülésünket. Bár egészen tisztára ismerte sorvasztó betegségének természetét, panaszkodni nem hallottuk, vigasztalásért nem kopogtatott baráti szivek ajtajánál. Vallásából merített erőt és megnyugvással várta korai halálát, melyet reá nézve különösen is fájdalmassá tehetett az elválás számos tagu családjától, melyhez igazán gyöngéd, odaadó szeretet szálai fűzték. Embetiársaink beható tanulmányozása többnyire kiábrándulásokhoz vezet. Maior e lőtt gin quo reverentia. Tomory azonban a sürü érintkezés folytán nőtt előttünk. Életrajzi adatai: Született Eelsö-Vereckén 1868. november 1-én. Középiskolai tanulmányait Munkácson és Ungváron végezte, bölcsészetet a budapesti egyetemen hallgatott s ugyanott szerezte tanári oklevelét 1897-ben; tanárkodott a fővárosban 2 évig, Selmecbányán 1 évig, Trencsénben 2 évig, Munkácson 6 évig. Tartalékos tiszt volt. Elhunyt 1903. december, 31-én. Iskolánk veszített kedves társunkban. Veszteségünkben emeljen föl minket abbéli reményünk, hogy „a kik igazságra oktatnak sokakat, tiindökleni fognak mint a csillagok örökkön örökké. " (Dániel 12. 3.) Dr. Ratkovsski Samu.