Állami gimnázium, Munkács, 1902

6 Arany azomban nem írja ki a nevét, mert ő nem személyt akar pellengérre állítani, nem paszkillt Írni, hanem a rangos koldulás nevetséges és bosszantó voltát akarja kiemelni. N. N. = névvel nevezett, névvel nevezhető. — Hogy fogadd el? nem tudod. A költő kínos helyzetét ez is, mint az 5. versszak 5. 6. sora eléggé jelzi. 5. versszak, ordói — rendjelet, rendjellel való kitüntetést Írásban is. — 7. 8. sor. A költő szerényen, mintegy tartózkodó félénkséggel kérdez, de az ellentétben (nagy úr — csekély szolgálatom) gúny is érezhető. 6. versszak. Az úri koldust érdekesen jellemzi, hogy maga egyenesen nem kéreget, mintha szerénysége tiltaná azt, hanem az adakozásra felhívást mutatja elő, a melyen országos liírü férfiak (Deák Ferenc, Tisza Kálmán) nevei olvashatók, a kiket szintén megszipolyozott (vulgo: megpumpolt) ez a »szemérmes« (?) kolduló. — calligraphia, görög szó = szépírás. — 3—6 sor. Minő kerülővel adja tudtul, hogy ő bizony önmaga számára koldúl s mily furfangosan, agyafúrtan! A gazda tartsa szerencséjének, hogy ily nagy emberekkel lehet a neve egy lapon. Ez arra is jó lesz, gondolja a szemérmetlen, hogy másoknak, a kiket ezután fog felkeresni, Arany János nagy nevével dicsekedve állhasson elő ! — Mi jótékony c\élra ? A költő már sejti a dolog bibéjét, de készántag úgy beszél, mintha még nem tudná, a koldus mi czéíra kéreget. — 8. sor. Nagy hévvel szavalja el i koldus a »nemes« czélt, t. i. egy »hírneves«, előkelő (!) család utolsó ivadéka szerfölött érdemes a pártfogásra. Hiszen egy ilyen származás csak nem aljasodhatik le (erős gúny!) kézművessé. Ilyen még nálunk sok helyt a felfogás. Oh szegény ország, mikor fogod megbecsülni a kérges tenyerii, becsületes mesterembert! 7. versszak. 2. sor. A gyászos emlékű és csatavesztésről hires helynevek emlegetése még erősiti a hatást, mit a következő sorok még inkább fokoznak. — De a rozsda és aszály ... A mondat hiányos volta emeli az érvelés komikus voltát. — 7. sor. Homburg s a zsidóság. Régebben a hamburgi sorsjegyek nálunk nagyban keltek. A tönkrement koldús és családja iránt való részvétet csökkenti a nyerészkedésből, tehát nem hasznos munka után való boldogulni akarás kifejezése a »Homburg" emlegetésével. Aztán meg a sokat felhányt zsidó uzsoráskodás is. Persze az szóba se jöhet, hogy saját pazar életmódunk is idézheti elő anyagi elzüllésünket, melybe első sorban a nagy kamatra könnyelműen fölvett pénz is sodorja a földbirtokost! 8. versszak, látod = megtudod. A sok bevezetésnek, a sok mutogatásnak, czélzásnak, teketóriának utoljára is fizetés a vége. Találó népies kifejezés: a\ egészből hogy mi lóg ki: a „fizess". Ez utóbbi a magyar nyelvnek igen jellemző sajátsága, mit Arany, a hol csak lehet, ugyancsak alkalmaz, t. i. hogy egész mondatot (fizess) mondatrésznek tekint (itt alanynak.) Ilyen mondatot, melynek alanya Iegtöbbnyire második személy, veszünk észre ezekben: Ne-nyúlj-ho\\ám-Mirág. Nefelejts-rózsa. Ejnye, hát hol járhat most ez a féls\ benne. Toldi. VI. 3. (lásd a Lehr Albert nagyobb magvarázatos kiadását Arany Toldijához ugyancsak e kifejezésről szóltában.*) De első személylyel is: Egy két napi dínomdánom, Holtig tartó szánom-bánom. Úrhatnámság. Harmadik személyű ige második személvraggal: Ejnye beh nagy „mehetnék"-ed van. Bővebben erről Nyelvőr: Névszókúl használt igealakok. VII. 434. lap. — Fanyalogva = fanyar keserűséggel, kedvetlenül, ímmel-ámmal. — pár ti\es — pár tiz krajcáros. — Te öri'ils\ (5. s.) ő örül (7. s.) ellentéttel, alakváltozás (polyptoton). Egész tanulmányt lehetne írni az Arany e nemű stilisztikai sajátságáról, oly sok fordul e(ő nála változatosan szójátékkal *) Az a tanuló, a ki magyar nyelv gazdagságát, szépségét, erejét, változatosságát teljesen meg akarja ösmerni, sokszor vegye kezébe I.ehr Albertnek ezt a nagyobbik kiadását.