Állami gimnázium, Munkács, 1902

9 vegyesen. — kiszúrtad . . . a szemét; népies = kielégítetted annyiramennyire. Ügyesen közbeszúrva: (a mi nem volt.) Más szóval (ne átalljuk kimondani, hanem ejtsük ki, a mint a költő értette:) — s\emielen volt. Ez a közbeszúrás (ami nem volt) is szépen bizonyítja, mily finoman tudja költőnk a hétköznapi durva szót más fordulatban érzékeltetni. íme eló'ttünk áll a rangos koldus alakja, megösmertük szívósan kitartó, tolakodó természetét, melynél fogva addig nem tágít, míg — hahár kerülő utakon, mint ez a finom arcátlanoknak sajátja, — meg nem kapja a kikunyorált összeget. Azt persze, nem tartja szégyennek, hogy adományért házal, de álbüszkeségében nem átallja kinyilvánítani, hogy a munkálkodás nem kenyere, mert hát a dolog az ő úri származásához illetlen. A költő ezt oly finoman adja elő, hogy szinte megvetésünket vonja magára az úri koldús. A szerkezete is könnyen áttekinthető. Arany a visszás, felfordult világ, a nagyzolás néhány vonásnyi ecsetelése s az igazi szegény részvevő szánalma és érdemesnek vélt pártolása után (1—3. sz.) áttér az úri koldúsra s tettei, viselkedése, beszéde elibünk állítják a szánalomra méltatlan embert (4—7. vsz.) végül (a 8. vsz.) mindkét fél (a gazda és kéregető) kölcsönös örömével befejezést nyer a költemény. — Mint tapasztaltuk, a költő szörnyű bosszankodásában folyton-folyvást finom iróniával is jellemzi alakját. Versalakja négyes és negyedfeles lejti (trocheus), gyors lepergéssel. Sorok, ütem és rím tekintetében: Ez a mű a leíró költemények azon fajához sorolható, melynek jellemkép a neve. Figyelemre méltó, hogy Arany nem annyira leírja ezt az embert, mint inkább föllépése, tettei és beszédei által állitja elénk. Pár vonás, ironikus kiszinezés, eleven szerepeltetés s kész az egész ember a maga különösen jellemző tulajdonságaival. A való elemeiből alakult ugyan e kép, mégis költőivé tudta tenni Arany művészete. Lássunk egy más e fajta zsánerképet. Aranyt sohasem bántotta a feltűnés vágya. Műveiből, életéből s azoktól, a kik őt személyesen ösmerték, minduntalan azt olvassuk, hogy inkább visszahúzódó természetű volt, kerülte szüntelen a fényt, a pompát, a kitüntetést, a feltűnést, sőt, ha e két utóbbi elől 4+4 x 4+3 a 4+4 y 4+3 a 4+4 z 4+3 b 4+4 v 4+3 b Rimei többnyire tiszták, jók, olykor csak egytagúak, másszor két tagú asszonánszok. Az ütem csak kevés helyen akad meg a szó közepén : 2. vsz. 6. sor., 3. vsz. 6. sor., 4. vsz. 1 sor., 5. vsz. 2. és 8. sor., 6. vsz. 2. sor (hosszú összetett szó közepén : calli-graphia) 4. sor. II. Öreg pinczér.