Állami gimnázium, Munkács, 1902

5 »Ezer annyit« igér a könyv — a könyvek könyve, a szentírás, a biblia, mely görög szó szórul-szóra könyvet jelent. — 7—8 sor. Mellékesen hivatkozik a szentírásra, mely bőséges jutalommal kecsegteti a szegényeken könyörülőt, (V. ö. Lukács evang. VI. 35.) de a költő tréfásan oda is veti, hogy bizony ez mégis nagy uzsora. 4. versszak. Koldus ö nagysága . . . erős gúny; tehát ez a cimbeli koldus még a »tekintetesénél is magasabb cimet kapott a költőtől. Külömben ferde szokásból ez a kellőnél nagyobb cimezés divatozik manapság. — egy napon, itt az egy = bizonyos, valamely, azaz határozatlan névmás, a 3. sorbeli egy pedig tőszámnévként használva. Ez érdekes jelenség Aranynál; másnál, például Vörösmartynál, Tompánál, Petőfinél ilyet nem észleltem. Ilyen jelenséget tapasztaltam a Toldi Szer. VI. 50. versszakában: De talán a hír csak költve vala erről Olyanok által, kik nem hiszik emberről, (Ritka eset is volt, ha, megesett, régen) Hogy s\ive szakadhat lelki vereségben. Itt az utolsó mondat, a mint én gondolom, tárgyi és alanyi mellékmondat egyszersmind: Mit nem hisznek emberről? Mi volt ritka eset? Nem azt mondom én, mintha itt Aranynak az lett volna czélja, hogy egyszerre kétféle mellékmondatot alkosson, hanem a gondolatot az érzelemnek, hangulatnak megfelelően, illően akarta önteni mondatokba. E szándékot el is érte s minő ügyes mondatalkotással. Vagy nézetem szerint remek, természetes egymásba fonódása a mondatoknak lelhető ugyancsak a Toldi Szer. VI. 42. versszakában : Keresi — a szíve összeszorul fájva. Ki elébe sem jött, hogy ott se találja. A, B, a' (= tárgyi mellékmondat), b' (= okhatározó mellékmondat) s az a', b' sem, se-vel kapcsolt lőn. Közönségesen ez így volna: Keresi (azt), ki elébe sem jött, a szive összeszorul fájva, hogy ott nem találja. A, a', B, b'. Ha valaki ezeket a megjegyzéseimet tudákos szőrszálhasogatásnak bélyegezné, határozottan ellentmondanék, mert ezeket én Arany természetes, önként folyó s öntudatos művészi mondatszerkesztő tehetségének tudom be. A magyar nyelvvel senki jobban nem tud bánni Aranynál! — Ke^di bókon, hírlapon: Hogy olvasta rólad e\t, a\t... A hizelgő bók ilyesféle lehetett: Hallottam s olvastam a hírlapokból, milyen pompás, dicső versekkel lepi meg Nagyságod ékes tolla a világot! Hanem természetesen a költő ösmert szerénysége irtózván a magasztaló hízelgéstől, a bókoló cikornyás beszédét csak e^t, a\t szóval érinti. — kártyáját. A nép, sőt a fővárosi közönség jó része is kártyának mondja a névjegyet: vizitkártya. Meg a levelező-lapot is több helyt hívják így. — (Mert beküldte: Chevalier N. N.) Tehát módison járt el az úri koldus: előbb beküldte a névjegyét, (gondolván, hogy ilyen hangzatos nevü, rangos embert csak bevezetnek a vendégszobába, a szalonba s előkelően fogadva, urason pénzelnek föl.) Képzeljük ilyennek a névjegyet: "Hé" Csillaghvári Csillagh Balambér Domokos lovag, ez s ez rend birtokosa, ennek meg ennek tiszteletbeli tagja stb., stb.