Állami gimnázium, Munkács, 1900

19 Költői idealismus. A görögöknek megadta a Múzsa a tehetséget és mega'dta nekik azt is, hogy dallamos nyelven beszéljenek, kik a dicsőségen kivül nem vágyakoznak másra. A római gyermekek hosszas tanulás után megtanulták az ast száz részre osztani. »Mondd meg Albinus

1) fia : Ha a quincunxból elverzek egy unciát, mi marad ? Már megmondhattad volna : »Triens« »Jól van ! te meg fogsz gazdagodni. Ha hozzá adunk egy unciát, mi lesz ?« »Semis« Jó, csakhogy ha pénz és fösvénység meglepte a lelket, remélhetjük-e, hogy oly költemény szülemlik, a melynek szekrényét finom cédrus olajjal kenték és sima cyprusfában kell megőrizni? r) Albinus, pénzkölcsönző uzsorás A költészet kétféle czélja. Vagy használni vagy gyönyörködtetni, vagy az életre alkalmas és hasznos dolgokra tanit a költő. Bármit is adsz elő, legyen rövid, hogv szava gyorsan ragadja meg a tanulékony lelket, mert minden felesleges elvész a tele töltött edényből. A mit élvezet czélból költesz, az hasonló legyen az igazsághoz és ne követelje a költemény, hogy mindent elhigyjenek, . ne húzzon az ember ebből a Lamia

2) gyomrából eleven gyermekeket. Az öregek centuriai elvetik a tartalom nélküli dolgot, valamint a büszke Ramnesek

3) fitymálják a száraz költeményeket: azért minden szavazatot visz, ki össze tudja egyeztetni a hasznost a gyönyör ködtetővel s ha olvas, gyönyörködteti és egyúttal tanitja is: ily könyv szerez hasznot a Sosiusoknek,

4) ez átmegy a tengeren is és ismert nevű szerzőjének hirt és hosszú életet szerez. 2) Lamia, Miktilás-féle alak, a melylyel a gyermekeket ijesztgették. 3) fíamnes, római lovagok *) Sosii, testvérek, könyvárusok. A tökéletesség foka. Vannak azonban hibák, miknek hajlandók vagyunk megbocsátani; mert a hur se adja mindig azt a hangot vissza, a mit a kéz és a lélek akar, igen gyakran éles hangot ad, mikor mélyet kérsz, a nyil se találja el mindig a czélt, a merre irányították. Ámde a hol több ragyog a költeményből, nem ütközöm a kevés hibákon meg, a mit vagy a gondatlanság okozott, vagy a mitől a gyarló emberi természet nem óvakodott eléggé. Mi következik ebből? Valamint hogyha a másoló mindig ugyanezt a hibát követi el, habár megintették is, akkor nem kap bocsánatot ; valamint a lantost kinevetjük, ha mindig ugyanazon a húron téveszti el a fogást, úgy a költőt is, ki sokat hibáz, olyszámba veszem, mint Choirilust,

6) kit nevetve bámulok, ha egyszer-kétszer sikerül neki valami, és ugyancsak méltatlankodom, hogyha egyszeregyszer a derék Homerus szundikál. De hát hiába, megtörténik, hogy a hosszú munkát kerülgeti az álmosság. Olyan a költemény, mint a festmény: van olyan, mely jobban megragad, ha közelebb állsz; más ha távolról szemléled. Egyik a homályban hat, a másik pedig a világosságban és nem fél a műbírálónak éles megjegyzéseitől se; ez csak egyszer tetszik, a másik tízszer is újra kívánva tetszeni fog. 5) Choerilus, költő, Nagy Sándor magasztalója.